Szerintetek is zsugori vagy csak nem szeret?

A barátom eléggé gazdag, felső 10 000, de a családja értelmes dolgokra költi a pénzt, van 4 lakásuk a belvárosban. Amikor megismerkedtünk és egymásba szerettünk, még nem ismertem az anyagi helyzetét, ugyanis turkálókban vásárol. Én pedig nem vagyok gazdag, albérletben élek, és dolgoznom is kell egyetem mellett ahhoz, hogy jól éljek. Ráadásul ha elvégzem az egyetemet, lesz egy normális állásom, szóval nem, rohadtul nem érdekel az anyagi helyzete, a saját egzisztenciám felépítésén van a cél. Amire viszont kitérnék az az, hogy rendkívül könyvvmániás, havonta 80ezret költ könyvekre, egy új lakást vesznek neki a közeljövőben amiatt, hogy elférjen a sok könyve. Én is nagyon szeretek olvasni, de sajnos csak könyvtári könyveket és antikváriumot engedhetek meg magamnak. Soha nem lep meg semmivel. És nekem ez fura, mert én nem vagyok materialista, nem várom el a drága nyakláncokat, stb. De egy-egy apróság, említettem neki, mennyire szeretem ezt vagy azt az írót, és tök jó lenne, ha végre nem kellene könyvtári könyvből olvasnom, hanem csak úgy levehetném a polcról, mint ő és be a kosárba. Ezen csak elmosolyodott, de nem tudott rá mit válaszolni. Én a kevés kis pénzemből, de valentinra összehoztam, mert szereti az indiait egy indiai vacsorát, ami nagyon nem olcsó, vettem szép alsóneműt, ő pedig hozott mindössze egy pezsgőt, de azt is csak azért mert kértem, hozzon vmit, mert nincs alkoholom. Szerinte az egész ünnep egy tömeg kizsákmányolás, kapitalizmus, ennyit erről, elfogadtam azt hogy a párunkat minden napon kell szeretni, nemcsak azon a napon. Ma nőnapra fel sem köszöntött, sőt jelezte, hogy sorry, de szerinte ez az ünnep is hülyeség. De tudta, hogy úgyis megértem. Viszont a többi? Nála kellett lennem 3 hétig, mert gebasz volt a lakásommal, és még a rezsi felét is kifizettem neki, de mégis úgy csinált, mintha ez valami hatalmas szívesség lenne, kb velem vásároltatta be a hűtőt, hozz már egy kis tejet, egy kis kiflit, sajtot, fagyasztott cuccokat, rendelj már pizzát. Kb én tartom el őt, holott tegnap fogorvoshoz sem volt pénzem elmenni, a bölcsességfog műtétem 33 ezer volt, ez annyit jelent, hogy nagyon meg kell szorítani magam, vagyis elfogyott a spórolt pénzem, ő pedig lazán egy 80 ezer ft-s könyvvásárlást csinál, amit büszkén bejelent, megmutogatja nekem, pedig én is vágyom azokra a könyvekre, de egyszerűen nincs pénzem egyre sem! Persze nem az van, hogy fizessen, de úgy érzem, soha nem lep meg semmivel. Pedig én még a legjob barátnőmnek is összespóroltam és megvettem az órát amire vágyott.

Nem tudom, hogyan működik ez egy párkapcsolatban másoknál, de szerintem ő úgy érzi, mivel gazdag, hogy bármi, amit vesz nekem az kihasználásnak számít, közben nem. Meg az is benne lehet, hogy nem veszi figyelembe a különbséget, ő nem is dolgozik (néha az apja cégében valamit összeír), de eltartják a szülei, havonta majdnem 200ezret kap, és azt semmire nem kell az alacsony rezsin kívül költenie, és mivel nekem is kb annyi van egy hónapra, egyszer megszólta hogy de hát mi ugyanannyit kapunk, hogy hogy nem tudom beosztani? Ja csak nem vette figyelembe, hogy nekem albérletre meg minden másra is kell a pénz, nem úgy mint neki, mert az orvost, a gyógyszereket, a ruhákat, magamnak veszem abból a pénzből, neki pedig még ezt is a szülei a 200on kívül.

Tegnap az óvszer felét úgy fizette ki, hogy meghívott egy mozira, máskor ilyet sose tenne.

Szóval nem tudom, de nekem eléggé fura. Ti mit gondoltok?