Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, ha a párom vacsorára is elvárja a főtt ételt?
Munkahelyén ebédel rendesen, de ugye délben. Este hatra ér haza, és ha én valamit ebédre főzök, akkor neki az kell vacsira is.
Vagy ha épp nem főztem, akkor neki össze kell üssek valamit, ami ha nem is kifejezett főtt étel, de meleg (pl tészta öntettel).
Illetve ha csinálok pl 4 csirke alsócombot sütve, akkor abból 3 neki helyben kell, én meg örülök, ha egyet meg bírok enni.
Én nagyon keveset eszek, vacsorára maximum vajas kenyér, ebédre leves, ilyenek.
Szerinte normális, ahogy ő eszik, szerintem meg kicsit sok.
Én úgy nőttem fel, meg volt szabva, mennyi étel van, melyik rész kié, és vacsira már csak egy-egy szelet kenyeret lehetett enni.
Nyilván ő többet enne, és ezzel nincs is gond. A fiam is 2x enne meleg ételt naponta, de nem kényeztettem el. Így vacsorára, ha melegételt akar enni akkor oldja meg ő saját maga.
Te kevesebbet eszel, akkor kicsit főzz többet, mert tuti nem elég neki a 2 kis combika. Nem lehet kiporciózni az ételt, nem háborús időszakban élsz.
De a helyedben nem kényeztetném el, ha nem főzöl aznap akkor vacsorára oldja meg saját magának. Ha most kiköveteli magának a meleg ételt vacsorára, később sok gond lesz ebből. Fáradt leszel, gyerek miatt lehet nem lesz kedved főzni, este hazamegy és morogni fog, hol a megszokott vacsorája? Ezt akarod magadnak? Most még leállíthatod. Amikor nincs kedved főzni, szólj neki ma nem lesz vacsi, hadd szokjon hozzá. Nagyon sok anya elkényezteti a fiacskáját és mindent alátol, aztán a feleség kap egy csomagot, hadd kinlódjon ő vele és soha semmi nem lesz elég nekik. Fiam van, de soha nem kényeztettem el, pont ezért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!