Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek már nem szeret, vagy én vagyok akaratos?
Hogy önreflexív legyek, azért a saját hibáimat igyekszem javítani, próbálok elegendő teret hagyni a másiknak, betartani a mértéket, hogy ne fojtsam meg, bármennyire ragaszkodó típus vagyok. Azonban van egy szint, ahol már gyanús a párom viselkedése. Nagyon jó volt az elején, mindig együtt töltöttük az időnket, a családjával is viszonylag sokat voltunk együtt, beinvitált az életébe, és közössé formáltuk. Együtt éltünk, de sokat hibáztunk, én nagyon ragaszkodó voltam és depressziós is, ami miatt terápiára volt szükségem, neki térre voltunk szüksége és szakított velem. Viszont visszasírt mindent, hogy ő velem akarja leélni az életét. Én elkezdtem magamon dolgozni, hogy elegendő teret adjak neki, szétköltöztünk, függetlenedtünk, de folyamatosan úgy vagyok beállítva, mintha én lennék az egyedüli hibás. Tudom, hogy nagyon szerettem, és mindent együtt akartam vele csinálni, ami már káros volt. Ebből visszavettem, de most üresség van. Úgy érzem, kihasználja azt, hogy ennyi teret és időt adok neki. Egyszavas válaszai vannak általában, de amikor megkérdezem, van-e valami baj, akkor azt mondja, hogy nincs, és ne hisztizzek. Nem is nagyon kérdezem, csak akkor ha feltűnően gyanús a viselkedése. Fura váltás nekem, hogy együtt éltünk nagyon boldogan, most pedig oké, hogy távolságra van szükség, és arra hogy ne függjünk egymástól nagyon, de hahó, mégis együtt vagyunk. Csak szerintem nem normális az, hogy találkozunk egyetemen pár órácskára és megy a saját dolgára? Amikor szép idő volt, bejelentette, hogy milyen jó idő van, úgyhogy elmennek sétálni a családjával, és ez kicsit rosszul esett, mert tudom, hogy korábban legalább megkérdezte volna, hogy lenne-e kedvem csatlakozni. Megértem, hogy a családjával is időt akar tölteni, de úgy gondolom, hogy így is elég sokat vannak együtt, kb mindennap átjár ebédelni, telefonálnak is, fbn is beszélnek sokszor, mert van a családjának egy közös chatablaka.
Igen van, hogy együtt alszunk, de akkor is általában olvas, vagy mással foglalkozik, velem kicsit van, ha van is, akkor úgy érzem, csak 1 óra elég neki ahhoz, hogy ölelkezzünk, ami szintén oké, viszont tegnap például utoljára csak este beszéltünk, és egészen mostanáig, azaz kb késő délutánig nem is jelentkezik.
Ha megkérdezem tőle, hogy mi a baja, és hogy próbáljunk kommunikálni, jobb ha egyenesen megmondja, mi sok neki, mert így implicit nem mindig jön rá az ember a bajára. Csak úgy érzem, ez már kicsit túl sok tér, nincs nagy viszonyítási alapom, ez az első komolyabb kapcsolatom (1 év), de úgy érzem, valami nincs rendjén. Alig mond nekem valami szépet, másrészt soha nem volt ilyen még, de megfigyelt egy csajt, akit szépnek talál, kiéreztem, és elmondtam neki ezzel kapcsolatban a félelmemet, ő pedig mondta, hogy mindennél jobban szeret engem, de valamiért ezek a szavak üresek, ha a tettei nem ezt bizonyítják. Nekem egy kapcsolat azt jelenti, hogy élem a saját életemet, de prioritásom a barátom, szóval töltenék vele minőségi időt, és ha nem is naponta, akkor legalább cseten kommunikálnék vele, életjeleket adnék, vagy nem a családomat kérném meg, hogy etesse meg az állataimat, ha elmegyek pár napra, hanem a páromat. Nektek mi a véleményetek? Szerintem nem tudja eldönteni, hogy független akar-e lenni, vagy párkapcsolatban. Viszont az is lehet, hogy csak én nem tudok kielégülni soha, és nem tudom betartani a mértéket. Ezért írtam ki a kérdést, hogy szerintetek ez normális?
23/L
válasza:Szerintem sem szeret már, csak megtart talomban(ha nagyon szexelni sincs már kedve akkor meg végképp off). A kiakadás azon,hogy nem ír, attól függ,hogy amúgy sokat messengerezik-e. Mert ha nem nyomkodja a telefont,akkor oké,de ha egyébként a barátaival egy csomót beszél,facebookozik,a párjának meg annyit nem tud írni,hogy jó reggelt este meg annyit,hogy hogy telt a napod,na az az gáz. Szerintem hagyd a fenébe, ebben a kapcsolatban ennyi volt. Hidd el, van egy csomó rendes srác, aki reggel jóreggelt kíván,munka után felhív,este elköszön, várja a találkozókat és sürgeti,kedveskedik neked,megle,bújik,ragaszkodik. Fogsz te is ilyet találni.
21/L
válasza:Először ezt írtad: "Mert nem eldobni, hanem megjavítani akarom", utána: "Viszont én elsősorban a probléma megoldására koncentrálnék, csakhogy a valóság az, hogy azon nem nagyon van mit megoldani, hogy neki csak a tarsolyában vagyok."
Megválaszoltad a kérdést magadnak. Te szeretnéd megjavítani, de nincs mit. Ő nem tesz ezért a kapcsolatért semmit, csak jó ha kéznél vagy néha a szükségletei miatt (bocsi). A régi szép emlékek meg azért vannak, mert akkor még képes volt összeszedni magát, de mivel látta, hogy ígyis- úgyis eltűröd, már nem játsza meg magát.
válasza:Ez az első kapcsolatod? Akkor szokott ennyire görcsös lenni a ragaszkodás.
Én is ilyen voltam, az utolsó pontig hittem és bíztam abban, hogy meg lehet javítani, de engem ez a közöny teljesen kicsinált.
Én nem gondolom, hogy ragacs lennél, mások az igényeitek, de valószínűleg ő fél kimondani a szakítást, de szerintem te is tudod mélyen, hogy ez már nem kapcsolat, csak vergődés.
Az emlékek meg... azért vannak, hogy jó szívvel gondoljunk vissza rájuk. Nekem is voltak jó pillanataim az exszemmel, de egy pont után felülkerekedtek a rossz érzések és teljesen elnyomták a szépeket. Most már csak közönnyel gondolok vissza rá és megkérdőjelezem, hogy kapcsolat volt-e ez, vagy egyáltalán szerelem volt-e ez. Ezzel nem tudsz mit csinálni, sajnos ez ilyen.
Szerintem ne húzzátok tovább az időt, mert ennek így semmi értelme. A tettei nem azt bizonyítják, hogy olyan nagyon fontos lennél (kezdjük ott, hogyha valakit igazán szeretek és lelki/mentális baja van, nem szakítok vele, hanem annál jobban mellette állok), mint amennyire ő fontos neked.
Lépj ki és kezdd tiszta lappal, hidd el, hogy fogsz olyan embert találni, akivel azonosak lesznek az igényeid és nem fogja a ragaszkodásodat tehernek megélni.
válasza: válasza:(13- as vagyok) Fölösleges még egy esélyt adni, meg elpazarolni plusz pár hónapot, úgysem fog változni. Te nem vagy fontos számára, csak nem talált még jobbat nálad, ezért van még veled. Annyira egyértelműen tojik rád, hogy az már fáj, már nekem volt kellemetlen olvasni azt, hogy együttalvásnál se foglalkozik veled túl sokat, gondolom összebújás után nyomja is a telót tovább.
Amúgy nekem is az jutott eszembe, hogy ez az első kapcsolatod, én is ilyen voltam sajnos, meg a volt barátom is :(. Nekem is fájt elengedni, de tudtam, hogy ez nem normális. Ő se nagyon írt nekem, csak akkor ha szüksége volt rám. Most egy olyan sráccal vagyok együtt, aki szöges ellentéte. Soha nem kellett nyaggatnom, hogy adjon néha életjeleket magáról, ír ő magától mindig :), pedig sokkal elfoglaltabb, mint volt barátom. Akinek tényleg fontos vagy, az keres, akármilyen elfoglalt is.
válasza:nincs mit megjavítani azon, ha mások az igényei, mint neked... ez nem fog változni, nem javítás kérdése, vagy elfogadod és lenyeled hogy tőle ennyi a maximum, vagy elengeded őt. ez nem megjavítható dolog! max lenyeled a békát.
26n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!