Van itt köztetek olyan, akinek tönkrement a kapcsolata/házassága gyermek születése után?

Szuleimnek. Naluk en voltam a ‘teher’, aki elrontotta a dolgokat a jovetelemmel. Terveztek, de nehezebb volt egy gyerekkel a deal, mint korabban, es ezzel nem szamoltak. Regota ezt hallgatom. Kulonosebben mar nem hat meg a dolog. Aki nem eleg erett ahhoz es felelossegtudatos, az ne vallaljon gyereket. Ugy plane nem, ha nem allnak keszen ra teljesen, mind anyagilag, mind lelkileg, erzelmileg, szellemileg.

Nem csak a szavaikba nyilvanult ez meg. Mindkettojukon lattam tinedzserkent is mar, hogy nem bantak velem megfeleloen. Feszultek voltak, es ez regen is gyerekvallalas (szuletesem) utan jott elo, ez volt a velemenyuk.

Nekünk nem ment tönkre, de tökéletesen érzékeltem a veszélyeket.

Szerintem kritikus pont, hogy a feleség ne csak anyának tekintse magát 7/24-ben, hanem feleségnek is. Gondolok itt arra, hogy a férjével bújjon ágyba, ne a babával. Hogy ha meg lehet oldani a gyerekvigyázást, akkor legalább havonta egyszer menjenek el 2-3 órára valahova kettesben (nem ügyintézni, nem vásárolni!). Hogy a beszélgetések ne csak a baba és a mindennapi teendők körül forogjanak.

Sok nő a szüléstől kezdve csak igavonó baromként tekint a férjére, akinek az a dolga, hogy hordja haza a pénzt és segítsen a tennivalókban, ha hazaért. És viselje el a feleség hisztijeit. Ilyen lakásba nem jó hazamenni, ez nem otthon. És innentől lejtőre kerülhet a kapcsolat, ill. szembe jöhet olyan nő, aki embernek és férfinak nézi, nem cirkuszol vele, mikor találkoznak stb.

Persze az is lehet, hogy a nő sosem volt igazán szerelmes a férfiba, csak úgy gondolta, tőle jó lesz a gyerek, aztán, ha megvan a gyerek, onnantól már nem érdekli, tönkre megy-e a házassága.

Es sok ferfi ahelyett h a gyamoltalan gyereket es a faradt feleseget nezne es segitene, vetelytarsat erez a sajat fiaban/lanyaban es nagy onzeseben mashol keres figyelmet es gyengedseget ahelyett h tamogatna a feleseget es megismerne a sajat ivadekat.

Ez puszta onzes.

Az igazi ferfi ott kezdodik ahol felismeri h tevolegesen hozza tud tenni ehhez a kezdeti nehez idoszakhoz, nem pedig jonni a velt v valos igenyeivel.

Igen de meg évekig húztam, 2.gyerek után is. Nem tekintettem penzforrásnak az exem ugyanis nem dolgozott, nem is segített, dupla teher volt hogy gyerek+háztartás+ penzkeresés....

Lefogytam, nem aludtam babával, mégis más nőket hajkurászott - ma mar tudom hogy ez nem az én hibam volt mert ő MINDIG ilyen volt akarmilyen nővel volt együtt.

Régen nem volt ekkora teher egy gyerek, volt h 8 meg 10en is testvérek voltak. Akkor most miért ilyen nehéz mindkét félnek? Miért nincs már úgy türelmük a gyerekhez? Jó régen azért be voltak a kölykök fegyelmezve, nem volt ennyi idióta önző kölyök! Most egyet is nehéz elviselni, dehát muszáj egy csapatot bevállalni mert Orbán arra adja a milliókat.

Régen a befenyítés miatt a gyerekeknek nagyobb volt az önuralmuk így sok munkát is el tudtak végezni kitartóan. Most a tablet világában csak idegersíteni tudják a szüleiket, nem sok mindenre alkalmasak, nincs önuralmuk.

Sok szülő a saját kölykével nem bír!