Szerintetek lehetséges, hogy valóban nem tudja feldolgozni a gyászt?

Keves Kérdező!

"Hozzá tartozik még a történethez, hogy öcsém a családját hagyta ott a nőért." - Ez azért... látod egy igen fontos információ, amit később osztottál csak meg. Látod, a vélemények hogy megváltoztak egy szempillantás alatt...

Igen, a legkézenfekvőbb kifogás ez: "...nem tudja feldolgozni a gyászt, és úgy érzi, hogy megcsalja az elhunyt férjét."

Valójában pedig azt tartom valószínűbbnek, hogy lelki-ismeret furdalása van öcséddel szemben, aki ugye... hátrahagyta családját. Mindezt érte, vagy inkább miatta... És ennek fonák helyzetét még az anyuka is talán jobban látja, mint akár a lánya, pláne meg az öcséd.

Szóval válaszom: Lehetséges, hogy nem tudta fledolgozni a gyászt... de méginkább lehetséges, hogy pont a távolságtartásával, elhidegülésével akarja leépíteni öcsédet, hogy Ő maga unjon rá és hagyja ott... csak azért, hogy ne kelljen neki kimondania (bármennyire is ragaszkodik hozzá):

- Ne haragudj ... ,de nem vagyok már benne biztos, ez a leginkább járható út számodra itt mellettem...

nélkülözve a családodat, úgyhogy örülök, hogy megismerhettelek, de ELENGEDLEK TÉGED! Végleg! -

Amennyiben valóban szerelmes lett az öcséd a Nőbe... hát... szóval ez lenne az egyetlen olyan lépés (a NŐ részéről), hogy őcséd megélje azt a katarzist, amelytől minden szerelmes reszket... amikor azt mondják neki: - Nem kellesz már! - és akkor talán FELÉBRED rózsaszín ködbe burkolt álmaiból!

Más lehetőség nem igen akad... látod... sógórnőd, de Te is... ilyenkor bármit is tesz, az hasztalan próbálkozás. A (férjét gyászoló) Nőnek kell kidobnia öcsédet, hogy magához térjen. (Ami persze neki sem könnyű feladat! Mert hogy elvileg szeretné szeretni, azaz inkább csak megtartani...)

Ha igaz, amit feltételeztem róla... és valóban szereti(!), akkor képes lesz elengedni öcsédet.

Reménykedjetek abban, hogy mihamarább megtegye...

Az ERŐ legyen Veled!

Nincs ló jó a szamár is alapon, biztos...

Sógornőd elég nagy cseléd lenne ha vissza fogadná ezek után, már ne is haragudj!

Ez attól függ, hogy sógornőd mennyire magas ego-val rendelkezik. Ha tényleg szerette öcsédet és tisztában volt nagyjából az összes jó, illetve nem annyira jó tulajdonságaival... nos akkor képes lehet visszafogadni öcsédet. Mert még ha nem is volt fair cselekedet öcsédtől, hogy otthagyta, de ismeri talán már annyira Őt, hogy tisztában legyen azzal is... öcsédnél jobb party-t nemigen találna. Mert lehetett öcséd egy jóravaló, pénzzel is bánni tudó, szorgalmas ember... Az is lehet, hogy csak a szex nem működött jól köztük. Mert pl. sohasem beszéltek róla... tabu-nak tekintették (vagy csak valamelyikőjük)... nem tudom... de megfigyeltem, sokszor ez okozza a félrelépéseket, otthagyásokat. Viszont, mint minden, az is fejleszthető, javítható. Csak elszántság és gyakorlás kérdése. Senki nem születik tökéletes férjnek, feleségnek (élettársnak) de szeretőnek sem! (Még a kurtizánok sem)

Ez az empátiás készség persze feltételezi a magas szintű önismeretet részéről. Ugyanis az van... még ha igaza is volna sógornődnek, hogy nem kellett volna őt otthagynia egy másik nőért... de amennyiben az öcséddel korábban létesült embertársi jó kapcsolat számára fontosabb, mint hogy az igazát bizonygassa, hogy ego-ját fényezze, akkor valószínű visszafogadja és megbocsát öcsédnek. Feltéve, ha a fiú bocsánatot is kér tőle és valóban a sógornődet választja.

Ha ismered a bibliai "Tékozló fiú" történetét és érted a mondanivalóját, tanítását, akkor megérted azt is, hogy miért mondtam ezt...

Az ERŐ legyen Veled! De Velük is!

Én a sógornőd helyében meg sem hallgatnám az öcsédet.

Aki képes volt elhagyni valakiért, akkor annak fel is út, le is út. Gondolom már csak azért jönne vissza, hogy ne maradjon faképnél.

De már nem szeret annyira, hogy velem is maradjon. Bármikor megteheti újra, hogy lelép.

Nem rosszindulatból mondom, pusztán tényként. Velem ilyet csak egyszer lehet eljátszani, és ha sógornődnek van egy kis esze, akkor vele is.

Akkor ne tedd! Ne nézd a kínlódásukat. Azzal nem segítesz sem rajtuk, sem magadon...

Ha segíteni akarsz öcsédnek, akkor tedd azt, amit az ember tehet a testvérével. Leülsz vele beszélgetni. És az egyetlen okos, amit mondhatsz neki:

- Beszélgessetek egymással! (Mármint Ritával, akit elhagyott ugye) Beszéljétek meg MINDIG, ha valamit másként szeretnétek elérni egymástól, mint ahogyan épp van... vagy volt. NE LEGYEN semmi TABU köztetek! SEMMI, amit szégyellni kellene...

Semmi olyan nem létezik, amelyet a Másik ne értene meg. (Sokszor védekezünk ezzel: - Áhhhh... nem is mondom el neki, mert ÚGYSEM ÉRTI MEG! - ugye? OLYAN NINCS! hogy ne értené meg. Csak legfeljebb NEM AKARJA ELFOGADNI! Egyszerűen tiltakozik ellene. Ezért tűnik úgy, mintha nem értené. De a kettő az nem ugyanaz!

Olvasd föl öcsédnek, mit mondott Konfuciusz a szégyenről, MI A SZÉGYEN:

"Hien azt kérdezte, hogy mi a szégyen.

A Mester így szólt:

- Ha az állam ügyei rendben vannak, az embernek jövedelme van. Ha az állam ügyei

nincsenek rendben és az embernek nagy jövedelme van: ez a szégyen."

MINDEN más, NEM szégyen... hanem megoldandó feladat. Ha így képesek látni bármely (párkapcsolati) problémájukat, akkor fognak tudni előrébb lépni... akkor van esélyük.

Ha bármelyikük is túlságosan szégyell valamit/Magát/Másikat, vagy ítélkezik, netán undorodik, akkor szinte semmi. EZ a tapasztalatom.

Az ERŐ legyen Veled! és Velük!