Túlreagálom vagy tényleg sok a barátom apró "hibája"?

Kedves kérdező.

Fura ez, mert én ilyet eddig csak csajban tapasztaltam, hogy a telefon a mindene. Engem is felcseszett. Csak az insta, snapchat meg story xarságok..

Amúgy miért csak telón tudtok beszélni?

Én sem szeretek telózni amúgy, inkább írogatok. Jó néha belefér a telefon, de az, hogy minden este 10 percet telózzak. Hát.. Tényleg max, ha nincs más lehetőség.

Amúgy meg szerintem már megunt téged. Érdekesebb a telefon sajnos.. :( Volt barátnőm is ilyen volt. Hiába szóltam neki, aztán is csinálta. Húztuk húztuk egy ideig, nem változott, én meg erre nem vagyok kíváncsi, úgyhogy szakítottunk.. Ez a trend manapság.

26F

Utolsó vagyok.

Nálam repült volna már ilyenért.

Egyszerűen el kell fogadni, hogy mások vagytok.

Úgyis ezt fogod hiányolni belőle, hogy nem ír, nem hív.

Ha nem most, majd 2 év után unod meg, és kapod azon magad, hogy előbb kellett volna ezt meglépni.

Utolsó vagyok:

Lehet, de, ha nem ír legalább erősíteni kéne más területeken :) (telefon hívás, amikor együtt vagytok értékes percek eltöltése, szex után nem telefonozni.)

"Szóval ha jól értem én vagyok a hibás mert elvárásokat állítok."

Itt nincs hibás és nem hibás. Ez nem erről szól.

Egyszerűen csak fel kell ismerned, hogy minden, ami létrejön benned, az a te döntéseid eredménye, és a te beleegyezésed nélkül nem tud létezni semmi benned. A fájdalom se tud létezni, amiről a kérdés szól. Ha jól megvizsgálod a kérdést, visszavezeted a problémát a gyökeréhez, akkor rájössz, hogy itt nem a barátod viselkedéséről van szó, hanem arról, hogy ez neked fájdalmat okoz. Tehát az alapvető probléma nem a barátod viselkedése, hanem a fájdalom, ami létrejön benned. Ez lenne az első lépés, amit fel kéne ismerned. Aztán ha felismerted, akkor visszavezetheted a gyökeréhez. Ha ez megtörtént, akkor rájössz, hogy valójában te teremtesz magadnak minden fájdalmat, leállsz a fájdalmak teremtésével, és megoldódott a probléma. Nem lesz szükséged a barátod az elvárásaidnak megfelelő viselkdése ahhoz, hogy boldog legyél. Nem ettől fog függni a boldogságod, és képes leszel elfogadni olyannak, amilyen.

Elárulom, hogy miből fakad ez a probléma, amit én már elég régóta felismertem:

Abból, hogy az emberek a külsőségekben keresik a boldogságot. Tárgyakban, emberekben. De pont ez okozza a boldogtalanságukat, mert emiatt nem veszik észre, hogy a tökéletes boldogság és a mély lelki béke már megvan bennük, csak eltakarják a vágyaik, elvárásaik. Ha lebontasz minden elvárást, akkor mi marad? Ha egyszer úgy döntesz, hogy nem vársz el semmit senkitől, se az életed alakulásától, akkor mi marad? Egyszer próbáld ki, és nagyot fogsz csodálkozni. Talán örökre megváltoztatja az életed.

"Az a baj amiről te beszélsz kérdező azaz érzelmek irányítása. Jól értem? Azt pedig nem olyan könnyű, sőt szerintem lehetetlen. Plusz amiről te beszélsz az nagyon ismerős nekem. De én ilyen területekre nem szeretnék elmenni ha nem haragszol. Egyszer egy nő beszélt nekem arról, hogy kb a betegségeket is kizárhatjuk a testünkből, csak uralni kell. Én sosem szerettem ezt a fajta nézőpontot."

Ez nem egy nézőpont, hanem egy valóság, amit létrehozhatsz magadnak, ahogy én már létrehoztam magamnak. Én tökéletesen ura vagyok a gondolataimnak és az érzéseimnek. A tudatosságom növelésével egyszerűen képes vagyok föléjük emelkedni. Sőt, negatív érzések már létre sem jönnek bennem, mivel felismertem, hogy nincs rájuk szükségem, és már azelőtt föléjük emelkedek, hogy elérnék a tudatomat, tehát tökéletesen boldog vagyok, és tökéletes béke jár át. Bármilyen élethelyzetbe kerülök, abból nem csinálok problémát. A probléma akkor keletkezik, amikor Mi saját magunknak létrehozzuk. Problémák nem léteznek. Dolgok, helyzetek vannak, és a probléma akkor keletkezik, akkor hozod létre, amikor ellenállsz annak, ami van. Ez azért van így, mert a világ se nem ilyen, se nem olyan, hanem mi hozzuk létre azzal, hogy kivetítjük rá azt, ami az elménkben van. De ha nem vetítesz ki rá semmit, akkor nem lesz ellenséges, ahogy nekem az volt régen. Egy pokolnak láttam a világot régen, egy szörnyű helynek. Aztán rájöttem, hogy a világ nem szörnyű, ezt csak én vetítettem ki rá, és ha én vetítem ki rá, akkor arra is képes vagyok, hogy ne vetítsem ki rá. Bármit kivetíthetsz rá, de a legjobb, ha semmit se vetítesz ki, hanem egyszerűen olyannak érzékeled, amilyen az valójában. (Ezt hívják jelenlétnek.) Ami se nem ilyen, se nem olyan. Az ilyen meg olyan, a jó és a rossz csak az elmédben léteznek, és képes vagy arra, hogy az elméd és annak tartalma fölé emelkedj. Ezt jelenti a tudatosság. Tudod, hogy nem az elméd vagy. Hogy felismered, hogy te nem az elméd vagy, hanem az, aki figyeli az elmédben megjelenő gondolatokat, érzéseket, és aki azonosul ezekkel a gondolatokkal ,érzésekkel.

Egyszerűen képes vagy arra, hogy önmagadat, aki valójában te vagy, leválaszd az elmédről, és utána ne azonosulj annak tartalmával. Ami nem azt jelenti, hogy elveszíted az elméd, vagy hogy soha többé nem lesznek gondolataid. De lesznek, ahogy nekem is vannak, csak már nem veszed őket komolyan, képes vagy érzékelni az űrt közted és az elméd, annak tartalma között, és mivel látod, hogy te nem az elméd vagy, ezért a gondolatokkal és érzésekkel sem azonosulsz, amiket kibocsát magából. Ennyire egyszerű.

"Ám azzal már nem, hogy körülöttünk mindent el kell nézni, és nyugodtan reagálni mintha mi se lenne, mert akkor nem jön létre bennünk fájdalom. Ez hatalmas baromság. "

Ez tényleg egy baromság, mert semmit se kell elnézni. Ha én így tennék, akkor nem írnék most neked, nem próbálnám felnyitni a szemed, mert leszarnám, hogy felébredsz e vagy sem. De nem nézem el a szenvedésed. Nem fogadom el ezt az állapotot, amiben élsz.

De itt nem is erről van szó. Az elméd félreértelmezi, amit mondok.

Azt nem kell elfogadnod, amin tudsz változtatni. Itt arról van szó, hogy azt fogadod el, amin már nem tudsz változtatni, tehát ami már visszafordíthatatlanul megtörténik, megtörtént (azért használom múltban és jövőben, mert egyik sem helyes, mivel a jelenben nincs se múlt, se jövő), tehát a jelen pillanatot. Azt se kell elfogadnod, hogy negatív érzések vannak benned. Ha elfogadod, akkor beletörődsz, és nem is fogsz rajta soha változtatni. Csak azt kell elfogadnod, ha már megjelentek benned ezek a negatív érzések. Csak gondolj bele józan paraszti ésszel. Mi értelme van abból problémát csinálni, amin már nem tudsz változtatni? A probléma mégis ez. Ez szüli a fájdalmadat. Hogy nem fogadod el a jelent olyannak, amilyen. Azt akarod, hogy ilyen vagy olyan legyen a barátod, tehát elutasítod azt, ami már van, elutasítod a jelent, elutasítod azt, amilyen a barátod a jelen pillanatban, és mivel a barátod jelenbéli állapota, viselkedése nem egyezik az elvárásoddal, ezért fájdalom keletkezik benned. Nyugodtan szólhatsz neki, hogy változtasson vagy elmondhatod a problémád, de ha nem változik, akkor te már nem csinálsz belőle problémát, és nem fogod rosszul érezni magad. Ennyire egyszerű.