Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezelőtt 3 és fél évvel megismertem egy lányt, és azóta elég sűrün jut eszembe. Azon agyalok néha, hogy mi lett volna, ha?
Egy majdnem 3 éves párkapcsolatban vagyok és mégis néha azon agyalok, hogy mi lett volna, ha több lett volna akkor köztem a lány között akit 3 és fél éve megismertem.
Utolsó éves voltam líceumba, amikor azt osztállyal elemntünk egy vásárra másik városba, ahol megismertem ezt a lányt.
Akkor csak pár szót váltottunk, s amikor hazaértem kb 1 órán keresztül kerestem a fb-on, mivel a vezetéknevét nem tudtam.
Ráírtam, elkezdtünk beszélni, megkedveltem, ő azt hiszem belém szeretett, én megíjedtem s nem láttam értelmét a távkapcsolatnak, 400 km tévolságra lakott tőlem. Tehát érzelmileg nem akartam belemenni, mert gondoltam úgy is hiába lenne a távolság miatt.
S most az a helyzet h gyakran eszembejut, évente 3-4x, s elgondolkozom h mi lett volna, ha..
Nem volt köztünk semmi, nem találkoztunk többet, nem csókolóztunk, nem feküdtünk le egymással.
Vajon azért van a fejembe még, mert nem kaptam meg, nem csókoltam meg vagy nem feküdtünk le? S így egy titok marad örökre.
Nem tudom mit tegyek..a páromat emiatt nem hagynám el.
Érzem, hogy egy találkára lenne szükségem vele, max. egy csók, hogy menjen ki a fejemből.
Ahogy láttam a fb-ján 2 éve kapcsolatba van s el vannak jegyezve.
Vélemények?
elmondom a történetem, hátha segít neked vmit, 16 éve már ennek, hogy 2x pár percre láttam egy srácot, akivel a mai napig beszélek néha, de sosem volt köztünk semmi, baráti körben az akkori párom unokatesójának volt a haverja, ezért kapcsolat szóba sem jöhetett
240 kmre tanultam a lakhelyemtől, ő ott lakott, távoktatásban tanultam, havi 1x mentem oda vizsgázni, mivel messze van és még jogsim nem volt vizsgára előző nap odautaztam, ottaludtam szállodában, mivel ismerős volt, egy alkalommal a házában, de ő nem volt otthon, aztán reggel miattam hazajött, vezetett vagy 400kmert és nekem 20-onévesen nem esett le, hogy ez csak miattam volt. 4 éves kapcsolatom volt akkor, utána még egy hosszabb utána még1 de 2 gyerek után sem felejtettem el. Minimum heti 3x-4x eszembe jutott. Ez már nem szerelem, de nagyon sokáig talán az volt, akkor is ha volt párom. Nem kellett volna kompenzálást keresnem, mert igazából senkivel nem voltam annyira boldog, mint vele lehettem volna. Ő miattam nem jött az én városomba, én mikor ott voltam kevésnek éreztem magam és nem hívtam fel...Belenyugodtam hogy nem kellek neki mert sosem tett értem, sosem jött el hozzám, felhívott párszor, de ennyi... volt hogy sokszor, de én azt hittem ez inkább barátság, de ő mindig azt mondta ffi és nő közt nincs ilyen.
Ez tavaly teljesen elmúlt. Mindegyik kapcsolatomnak közben vége lett és nagyon bánom, hogy nem bátorítottam anno vagy én nem voltam bátrabb vagy nem voltam akkor annyira érett hogy elmondjam mit érzek, mert talán jobban félt mint én. Lényegében azóta sem vagyok boldog.
Neki pedig nem jön össze a gyerek pedig már 45.
Most megismertem vkit aki iránt hasonlót, de sokkal erősebb kötődést érzek, természetesen nagyon messze van. Tizenpáróra repülővel. De életem szerelme. már nem keresek senkit. Nem kell más, mert megint azt gondolom kevés vagyok. Most várok rá, akkor is ha hiába, mert tudom hogy mással nem lennék boldog. Az előzőből ezt megtanultam. A mostani szerelem naponta eszembe jut...és ha nem keresne újra, én lehet hogy idén, lehet hogy jövőre, de megfogom. Akkor is ha csalódom, mert legalább megtudom, hogy tettem érte. Magamért. Az érzelmeimért. Akkor is ha fájni fog, vagy már nem is emlékszik rám vagy meg sem ölel. Ezek olyan érzelmek amiket nem szabad elhessegetni. Szerintem véletlen nem kötődünk ennyire senkihez. Szerintem ezek a szerelmek tartanak örökké ha beteljesednek, de persze szerencse is kell hozzá.
#utolsó
Tehát szerinted keressem fel?
Szerintem igen, és leginkább magad miatt, hogy megtudd mit érzel (mit érez) mikor meglátod.
Aztán eldöntöd (eldöntitek) hogyan tovább.
Ha az ember az igazival van, megtalálta, vele élhet, akkor egyetlen nap sem jut eszébe más, nem hiányzik neki senki, nem nézegeti más életét az hogy alakul. Mert ha számodra az igazival vagy rajta kívül nem érdekel semmilyen szinten más.
Amíg ez nincs meg (szerintem) nem szabad megállapodni, mert abból hosszú távon boldogtalanság lesz.
Így közel a 40-hez talán tapasztalatból mondhatom.
Nagyon nehéz felismerni, megtalálni, megszerezni és megtartani egy ilyen szerelmet és nagy szerencse kell hozzá, hogy ugyanezt érezze irántad, de nem lehetetlen. 100-ból csak kb 5-nek sikerül.
A többi kompenzál.
Vagy élsz úgy, hogy belenyugszol abba ami van, ahogy sokan, mert ez sem rossz, és bizonygatod magadnak, hogy ezért meg ezért ez így is jó...és innen erednek hosszú távon a rossz házasságok, válások.
Viszont, ha sikerül megtalálnod olyan szintű boldogságot érhetsz el, amit nagyon kevesen.
Én nem tudom ez a másik messze lévő lány-e az, vagy arról győz majd a helyzet, hogy az otthoni az, vagy egy 3. vagy 4.lesz az, azt te fogod érezni.
Nagyon nehéz.
Sokmindenkinek nem is sikerül felismerni időben ki igazából mit is jelent számára.
Ezt neked kell tudbod. Én az eszemre hallgattam szívügyekben mindig, pedig a szívügy a szív dolga, azt ő tudja.
Mostmár csak rá hallgatok, és nem megyek bele félmegoldásokba.
Vagy az igazi vagy senki...persze ezt a barátaim sem értik...mert ők sem az igazoval vannak csak Fb-on csekkolgatják annak az életét naponta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!