Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi legyen a kapcsolatommal?
A problémám az lenne, hogy a párommal 4 éve vagyunk együtt és a múltkor azt mondta, hogy már nem szerelmes belém. Ez nekem nagyon rosszul esett, elég érzékeny vagyok. Másnap emiatt nagyon felhergeltem magam mindenen és inkább elbújtam a szobában, aztán mikor párom hazajött azzal nyugtázta, "hogy már megint hisztizek" és beült a gépet nyomkodni. Igen, tényleg van, hogy ok nélkül felkapom a vizet, amit megbánok utána, de jól esett volna, ha odajön hozzám. Másik, hogy nagyon féltékeny vagyok, pedig nem ad rá okot. Egyszer hazudott nekem és nem tudom magam túltenni rajta, és egyszer találtam pornót a gépén, azt mondta, hogyha zavar akkor nem nézi többet. A féltekenykedésemet azzal "indokolom" hogy nem őszinte velem abból a szempontból, hogy nem akarja elmondani a jövőbeli terveit, és ha megkérdezem, hogy benne vagyok-e, akkor "elmosolyodik" és annyit mond, hogy vagy igen vagy nem. Azt is mondja, hogy nem hagyok neki elég teret, hogy magával foglalkozzon, mert mindig velem kell foglalkoznia, de én úgy érzem, hogy velem nem foglalkozik eleget, és már elég hülyén érzem magam, mert tudom, hogy neki is igaza van, de nem tudom hogy megértetni vele, hogy szükségem lenne a lelki biztonságra és a testi közelségre is.
Előre is köszönöm a segítséget és sajnálom, hogy ilyen hosszú lett.
Egy szóval nem mondta, hogy nem szeret. Sőt, mondta is, hogy szeret, de nem szerelemből. Azért nem fogok vele szakítani, mert ő benne jelenleg nem lángol a tűz... Erre külön megoldást szeretnék keresni, de jelenleg nem ez a fő probléma, hanem az egész együtt.
Én annak a híve vagyok, hogyha valami nem jó, azt meg kell javítani, nem kidobni, maximum akkor, ha nem működik. A mi kapcsolatunk működik, mivel már 4 évet lehúztunk együtt boldogan, csak jelenleg próblémákba ütköztünk.
Igazából attól függ, hogy milyen stádiumban van épp a kapcsolatunk. Nyáron volt rá példa, hogy majdnem szakítottunk, de kitartottunk egymás mellett, aztán például decemberben azt mondta, hogy szerelmes. Nekem is volt már, hogy lejjebb hagyott, mert sokat veszekedtünk és nem találtam már vonzónak és a szeretetben is kételkedtem, de idővel változtattunk mindketten, és most is szerelmes vagyok. Sok múlik azon, hogy az ember épp milyen stádiumban van.
Eltúloztam a múltkori hisztit amiatt bevallom, mert rosszul esett.
Igazából már rájöttem, hogy tök fölösleges volt kiírni ide ezt a kérdést. Úgysem lát bele senki a kapcsolatunkba igazán, nem tudja senki, hogy milyenek vagyunk mi ketten. Sokat segített az a pár ember, akik írták, hogy túlreagálom a dolgokat, mert így felnyitották a szemem ezzel kapcsolatban és mostmár jobban elgondolkozok azon, hogy mit miért éri meg.
Aki pedig a szakítást támogatta, annak is köszönöm a segítséget és az energiát, amit a válaszra fordított.
Úgy gondolom, hogyha fejben rendbe tudom tenni a dolgokat és átértékelni, aztán (ha sikerül) a párommal megbeszélni, akkor minden rendben lesz. 🙂
Kerdezo, szerintem a kapcsolatotok legnagyobb problemaja te magad vagy. Ne haragudj meg erte, de ha be kene mutatni, hogy mit ne csinalj egy parkapcsolatban egy ferfivel, te kivalo iskolapelda lennel.
Eloszor is a munkanelkuliseg szinte sose fogadhato el egy felnottnel. Az az ongondoskodasra keptelen allapot, plane ha huzamosabb ideig tart. Masodik problema, hogy allandoan a nyakan logsz. Egy ferfi sem birja ezt ki, minel inkabb erolteted, annal jobban menekul. A harmadik az, hogy nincs eleted rajta kivul. Az osszes problemad, kerdesed, otleted az o nyakaba zudul. Igen, a ferfiak azok, akik altalaban a donteseket vegiggondoljak es meghozzak. De 0-24-ben ez nem egy vidam dolog.
En azt erzem, hogy maximalisan kihasznalod a baratod, es igencsak pengeelen tancolsz. El fog jonni az a pont, ahonnan mar nem lesz visszafordulas, amikor megkerdezi magatol, hogy mi az istennek elek egyutt ezzel a novel? Neked egy komplett eletmodvaltasra lenne szukseged, de lathatoan egyedul erre mar keptelen vagy, eddig sem tudtad megtenni. Szerintem rovid idon belul ott fog hagyni.
42F
Az fontos infó, hogy tulajdonképpen Te húztad ki belőle ezt a számodra kritikus állítást, hogy már nem szerelmes Beléd. Ez ugyanis még egy adalék a Rólad való képhez, a párodról viszont nem infó. Ha a kontextus az lenne, hogy ő csak úgy elmondja, hogy nem szerelmes beléd, annak van egy olyan olvasata, hogy ő addig érdekelt egy párkapcsolatban, amíg szerelmes. Márpedig ez még tizenévesen elmegy, de aztán pár próbálkozás után mindenki rájön, hogy hosszú párkapcsolatot nem első lángolásra kell alapozni, hanem egyszerűen az együttlét során megismerjük a másik embert, felfedezzük az értékeit és egyre jobban szeretjük ezeket. Így kialakul egy mély kötődés, szeretet, ami aztán képes egészen hosszú időkig együtt tartani a párt.
Viszont mi az infó Rólad? Hogy magadat is megőrjíted a féltékenységeddel, a párod határait nem tartod tiszteletben, teljesen birtokolni akarod, nincs magánszférája, eközben a Te érzelmi kifejezőkészséged ott tart, hogy kisgyerek szintjén lévő játszmákkal próbálod elérni a veled való foglalkozást - elbújsz és azt várod, hogy odamenjen hozzád... Egy felnőtt ilyenkor odaáll a másik elé és azt mondja, hogy ez rosszul esett. Ha szeretné, hogy a párja gyengéd legyen hozzá, akkor odamegy és azt mondja, hogy szeretném, ha most egy kicsit összebújnánk, szükségem van a gyengédségedre. Most azt várod, hogy vegye komolyan, amikor komoly problémád van, amikor Te magad beismered, hogy ugyanúgy viselkedsz ha nincs komoly problémád és amikor az van? Ha két ember tiszteli egymást egy kapcsolatban, ott nincs "nem komoly probléma", mert tiszteljük a másikat annyira, hogy nem játszmázunk, nem játszunk drámát mondva csinált problémákból. Csak igazi problémák vannak, mert nem vagyunk mazochisták, hogy extra problémákat gyártsunk magunknak. Az igazi problémákat meg felnőtt módjára oldjuk meg, nem duzzogással, provokációval, rávezető kérdésekkel.
Abszolút jogos a félelmed attól, hogy rámehet a kapcsolatod erre, már most egyértelmű jelei vannak, hogy a srác ugyan még mindig figyel rád és szeret, de már nagyon sérültek a határai és próbál már minimális önvédelmet gyakorolni, Te pedig még ezt is letörnéd. Tudod sajnos az amit csinálsz, nagyon romboló egy kapcsolatban. Az egész az önértékelésed rendkívül alacsony voltából fakad. Nagyon árulkodó az, hogy AZÉRT kérdezed meg, hogy szeret-e, hogy "kihozd" azt, hogy teljesen odavan meg vissza Tőled. Az is, hogy a "csinos munkatársairól" faggatod, vagy hogy szerepelsz-e a jövőbeli terveiben. Ezzel elülteted benne azt az érzést, hogy nem bízol se benne, se magadban. Ha annyira jó a kapcsolatotok, akkor az nem lehet kérdés, hogy van-e csinos kolleganője vagy hogy mennyire szeret vagy hogy szerepelsz-e a terveiben és képzeld, még a pornó sem téma. Ezek tipikus önbizalomhiányos kérdések és az bizonyára már neki is lejött a 4 év alatt, hogy azoknak az embereknek, akik nem értékelik önmagukat, nem lehet eleget adni, ők mindig többet akarnak. Több bizonyságot, több együttlétet, több odaadást. Akkor is, ha ez a másiknak teher, akkor is, ha ez a másiknak már ártalmas.
Abban igazad van, hogy a fejedben kellene átállítani valamit, csakhogy ez nem lesz egyszerű. Ahhoz ennél jóval több önismeret és önreflexió kell. A legjobb lenne számodra egy pszichoterápia, amihez kellene találnod egy jó pszichoterapeutát, akivel gyümölcsöző az önismeret. Ez se egyszerű, többet ki kell próbálni. Sajnos van valamilyen gyermekkori bizalomvesztésed, csak az ilyen ősbizalomvesztéseknek van olyan elementáris erejük, amik ilyen erős tüneteket okoznak felnőttkorban, mint ami Neked van. Egy párkapcsolatban sose fogod megkapni azt a szeretetet és biztonságot, amit kisgyermekként (a tünetekből ítélve valószínűleg) nem kaptál meg, mert a párkapcsolatban két egyenlő fél, két felnőtt szereti egymást és ez egy teljesen másféle kapcsolódás, ahol mindketten felelősséggel bírnak. Ha itt kibillen az egyensúly és az egyik fél elkezd kisgyerekként érezni, viselkedni és a másiktól azt várja, hogy ő játssza a szülőt, legyen ott 0/24-ben vele, foglalkozzon vele, ölelgesse stb., annak nincs egészséges jövője. Ezt jó lenne belátni a kapcsolatod jövője érdekében. Az lenne tehát a jó, a kapcsolat megőrése irányába mozdító, ha a párod feletti felügyeletből, szeretet-kiprovokálásból visszavennél, de alaposan. Amikor elönt valami negatív érzés vagy félelem azzal kapcsolatban, amit mond, tesz, saját magadat vizsgálni, nem pedig őt. Minél jobban vizsgálod őt, annál nagyobb a felügyelet, amit ugye visszaszorítani kellene. Van egy egyszerű de nagyszerű könyv, a Férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek, ez segíthet megismerni, milyen jellegzetes különbségek vannak férfiak és nők kommunikációja, viselkedése között vagy hogy mi mit jelent. Mert nem biztos, hogy jól "olvasod" a másikat. De ez a Te problémádat még nem oldja meg, ami rákfenéje az életednek és most már a kapcsolatodat is veszélyezteti. Valahogy fel kellene tárnod a gyerekkorodat egy alapos pszichoterapeuta segítségével, rájönni, hogy hol szenvedtél hiányt és azokat többé nem vetíteni a párkapcsolatodra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!