Ez plátói szerelem vagy segélykiáltás?

Megpróbálom röviden összefoglalni. Nagyjából fél éve vagyok házas, a legjobb barátomhoz mentem hozzá, szerelemből. De amóta összeházasodtunk és összeköltöztünk minden megváltozott. Mindenen veszekszünk, alig beszélünk (ami eddig a kapcsolatunk alapja volt) otthagyta a munkahelyét, mindenért engem hibáztat és mindenkit és mindent elém helyez. Nagyon kétségbeesett vagyok, hogy rossz döntés volt a házasság, pedig ennek nem volt előjele, minden rendben volt. Kb 3 hónapja tart ez a helyzet és annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy megcsókolni sem vagyok képes. Több mindennel próbáltam megmenteni a kapcsolatot, de mintha észre sem venné..

Amóta ez a helyzet áll fent, úgy érzem tetszik az egyik tanárom, emiatt szörnyen érzem magam. Szexuális álmamim is voltak vele, mindig rá gondolok, a hanja a fülemben cseng, találtam róla képeket, amiket lementettem és nézegetem. Ez nyilván csak plátói szerelem. És annak tudom be, hogy van valaki, aki figyel rám és nem mellesleg nagyon jól néz ki. Nemm tudom kiverni a fejemből. Kiöltözök amikor tudom, hogy össuefutok vele. Erről nem beszéltem senkinek sem. És igen, ez alegnagyobb klisé a világon, és gáz.

Ez nem fefolyásolja az itthoni dolgokat, igyekszem rendbehozni a dolgot köztünk ugyanúgy de nem tudom meddig bírok a csodára várni türelmesen.

Szóval nem tudom, hogy csak az új helyzet, az összeköltözés a gond és majd helyrejön, vagy tényleg rossz és felelőtlen döntés volt a házasság. Tudnátok valamit tanácsolni? Köszönöm!