Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én vagyok az önző, és engedjek, vagy inkább a barátom az, aki nem ért meg?
Sziasztok!
Barátommal már több, mint egy éve vagyunk együtt. Én alapvetően is nagyon stresszelős típusú vagyok, de most vagyok végzős az egyetemen és ez különösen nehéz időszak. Barátom egyébként nem egyetemista, és nem is járt egyetemre. Most szakdolgozatot írok, közben próbálok magamnak helyet találni a szakképzésre, ami nagyon nehéz, mert bár jól tanulok, sajnos nincsenek kapcsolataim. Így bedolgozni próbálom magam néhány helyre. Miután itthon elég rosszak a lehetőségeim, körbenéztem, és külföldről nagyon jó ajánlatokat kaptam, de ahhoz persze oda kéne költözni. Jobbak lennének a körülmények, de nem tudom, hogy barátom velem tartana-e. Ez pedig szintén zavar, én szeretnék vele lenni, és ő is velem. A lényeg, hogy én nagyon sokminden miatt stresszelek, és amúgy is elég pesszimista ember vagyok. Nehezen engedem el ezeket a dolgokat, így sokszor szorongok. Rosszul esik, hogy barátom megjegyezte nekem, hogy szeret velem lenni, de utálja, hogy ha vele vagyok, olyan vagyok mint egy depressziós. Aláírom, tényleg sokszor rossz kedvem van, mert a fejem tele van a fent leírt dolgokkal. Mostanában ő már ezekkel annyira nem foglalkozik, és nem szokta megkérdezni azt sem, hogy mi bánt. De miután az előbbit mondta nekem, én ezt már inkább nem is említettem neki. Szerintetek igaza van, és nekem kéne változtatni?
válasza: válasza:Tapasztalatból azt tudom mondani, hogy változtatnod kellene. Nem azért, mert nem "jogos" a szorongásod, és mert nem stresszes ez az időszak, hanem mert hosszú távon egyszerűen nem elég egy kapcsolathoz az, ha az egyik fél már csak, mint egy szellem lézeng. Nagyon megterheli a másik felet, és az egész kapcsolatot is az állandó negatív légkör, pesszimizmus, szorongás. A kapcsolatért tenni kell, mert ha nem teszünk, elsorvad az egész. Persze egy fél évet, amíg ez az ideiglenes állapot tart, ki lehet bírni, de utána meg az lesz, hogy éppen bedolgozod magad a munkahelyedre, aztán az, hogy hogy tartjátok el magatokat, aztán az, hogy mikor kellene gyereket vállalni, aztán az, hogy mindent jól csinálsz-e, stb. Mindig lesz egy csomó dolog, amin idegeskedni lehet, és ha nem figyelsz oda különösen, tényleg csak egy depressziós gép maradsz, aki csak teljesíti a feladatait, de érzelmileg annyira kimerül, hogy a párjának már nem tud adni. Meg kell tanulni a helyén kezelni, beosztani a dolgokat, és minőségi időt szakítani mindenre, ami fontos.
Persze lehet, hogy ez nem most fog bekövetkezni, de tudatosan készítsd magadat (és a barátodat) arra, hogy ha leadtad a szakdolgozatot, akkor ne szorongj ennyit. Én az előző félévben írtam a szakdolgozatot, teljesen használhatatlan voltam alatta, és persze kibírta a kapcsolatunk, de azért érzem, hogy eléggé megterhelő volt mindkettőnknek, és a kapcsolatunkra nézve is.
A külföldi lehetőséget gondold át (tényleg megéri-e, kifejezetten szeretnél-e kimenni, vagy csak kecsegtetőbb, stb.), beszéld meg a barátoddal, akkor máris kevesebb lesz a bizonytalanság, plusz ő is jobban az életed részének érzi majd magát.
válasza: válasza: válasza: válasza:Csak helyeselni tudok. Annyira ne vedd a lelkedre, neki sem könnyű, ha mindig csak idegeskedni lát.
32/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!