Normális hogy ennyit jár el nélkülem?

Mindig zavart hogy sokat bulizik(ami tulajdonképpen hobbi,munka..mivel fellépő ),de amikor próbáltunk erről beszélni nem tudtam igazán megfogalmazni,ő pedig legyintett rám,azt mondta hogy ő nem csinál semmi rosszat,muszáj mennie a hobbi miatt,stb. Mindezt persze megértem,de szerettem volna akkor legalább valamit cserébe,valamit amivel konpenzáljuk ezt a kimaradt időt. Nem arról van szó hogy ráakaszkodom,elvagyok egyedül meg a barátnőimmel,csak hát sokszor úgy érzem hogy minek akkor a párkapcsolat,ha mindenhova egyedül meg a barátaimmal járok,ahova ők a párjukkal mennek. Sokszor van hogy nem tudunk beszéni sem mert utazik vagy épp külföldön lép fel és siet,pakol,nincs wifi stb. szóval lelki társnak sincs ott,ugyanolyan magáynos vagyok mintha nem lenne. Egy hónapban van hogy 8x fordul elő ilyen program a haverokkal,velem kettesben utoljára az évfordulónkon voltunk együtt. Tehát nem hogy egyszer velem,egyszer velük,hanem kb csak velük,nélkülem,fordítva meg kb soha. Ha közös programunk van,abban is ott vannak a többiek ha megyünk valahova.

Az meg a másik hogy mégha sörözni vagy meccset nézni járna el a haverokkal,de nem,hanem ők nagyon szeretnek lerészegedni és azon röhögni hogy milyen hülyeségeket csinálnak. Mondtam neki hogy ez nagyon gáz,de ő csak megvonja a vállát hogy ő ezt szereti. Magyaráztam neki,hogy ez gáz,és aggódom, mert nem tudom olyankor mit csinál,de azt mondta semmit. Úgy van vele hogy semmivel nem másabb a részeg énje,ezért nem érti mit hisztizek,én pedig nem tudom meggyőzni arról,hogy ezt nem ő dönti el,az alkohol igenis nagyon befolyásol,és olyanokat is megtehetsz amikre nem is gondoltál. Volt hogy füllentett arról hogy ittak,vagy hogy ki volt ott,mert nem akarta hogy haragudjak,pedig sose mondtam neki hogy ne igyon vagy bármi csak aggódtam,meg megkérdeztem hogy mi történt. Így már kevésbé tudok bízni benne,de ezt sem érti,úgy van vele hogy nem volt rá okom.

Általában hétvégeken vannak ilyen programjaik,amik után volt hogy "kárpótlásul" találkoztunk hétköznap,ami persze nem ugyanaz,mert olyankor dolgozik,ebédelünk,megnézünk valami sorozatot,és kb ennyi. Nekem ez nem elég egy párkapcsolathoz. Mondtam neki hogy csinálhatnánk valamit kettesben de nem tudja hogy mit. Régebben próbáltam valami kis apró hülyeségeket,játékokat kitalálni,de mostmár ráuntam vele szenvedni,neki pedig nyilván nincs rá igénye ha önmagától nem mondja,meg nem tesz érte hogy legyen.

Mindig elvitatja amiket mondok,pedig szerintem jogosan aggódok,és borzalmas érzés hogy érzem hogy nem oké amit csinál,és ha mondom neki akkor úgy állít be mintha ezt csak én gondolnám így a világon,és velem van a baj. Tényleg én látom rosszul? Nem akarom őt rosszanak beállítani,mert szeretem,és tényleg próbálom megoldani,rendbe tenni a kapcsolatot,de ez egy visszatérő probléma amit nem is tudok hogy tálalni neki,szeretném ha megoldódna.