Miért vagyok ennyire nem normális? 22L

#3 Egy párom volt előtte, aki elhagyott mikor az édesapám elhunyt és nagyon rossz időszakom volt. Én is hibás voltam, mert nem voltam képes lefeküdni vele egy hónapig és tényleg megállás nélkül kedvtelen, szomorú voltam. Az nagyon a földbe döngölt, mert én bíztam abban, hogy átvészeljük és hosszútávú dolog lesz. Ennek már lassan két éve.

#4 Nem házasságot terveztünk, szimplán féltünk, mert mindigis közös baráti társaságban voltunk és van ugyebár a "házi nyúlra nem lövünk" mondás, 5 évnyi nagyon jó barátság állt mögöttünk, féltünk hogy elrontjuk ha összejövünk. És nem 5 évig kavartunk, 5 éve ismerjük egymást, az utolsó fél évben kezdtünk összejárni.

#5 Éreztetem vele, hogy szeretem. Állandóan. Azt mondja sosem volt még ilyen boldog és minden perce borzasztó, amit külön töltünk. Pedig hetente 5-6 alkalommal együtt alszunk, tehát nem sok időről beszélünk. Szexuális téren is maximálisan magam elé helyezem, de ebben ő is ugyanilyen, sosem maradt egyikőnk sem kielégületlenül, mindig igazodunk egymáshoz. Mikor nehéz napjaim vannak akkoris kielégítem szájjal-kézzel, mert imádom is csinálni neki, imádom ha látom rajta, hogy boldog. Apróságokkal meglepem, folyton dícsérem, mikor beteg volt el sem mozdultam mellőle. De ő is ugyanilyen. Tehát szerintem ebben egyenrangúak vagyunk. Tudom hogy ő is megvan veszve értem, mert érzem.

Őszintén szólva ez a kattogás főleg azóta tart nálam, mióta mesélt egy lányról akibe belevolt zúgva 2 éve és a lány csak hülyítette majd eldobta. Tudom hogy nagyon kivolt miatta, mert akkor barátként teljesen mellette voltam.

Tehát miután összejöttünk és a full sztorit elmesélte én megnéztem a lány képeit és úgy érzem ég és föld vagyunk... Én őt százszor szebbnek látom magamnál és azon jár a fejem, hogy ha neki ilyen lány tetszett akkor most mit csinál mellettem? Pedig állandóan bókol nekem, tényleg ő mindent jól csinál, csak én vagyok egy rakás szerencsétlenség mert 0 önbizalmam van, minden kis sértés amit kaptam életem folyamán ott van a fejemben, ott van a fejemben mikor exem elhagyott és azt mondta már hozzám se akart érni mikor folyton bömböltem otthon, minden ilyenre emlékszem. Egy roncs vagyok és ezt tudom.