Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy a barátom a nagyobb veszekedések alkalmából mindig szakítani akart?
Volt pár nagyobb veszekedésünk. Másfél éve vagyunk együtt, és ezalatt volt kb 3 nagy veszekedés. De már a legelső ilyennél is közölte velem a barátom, hogy nem bír velem maradni, és inkább szakítsunk. Végül nem szakítottunk de volt egy kis mosolyszünet, és 2 napig alig szóltam hozzá. Utána meg ő jött, hogy sajnálja túlreagálta, szeret stb.
Majd utána a többi alkalommal is ezt játszottuk el. Mindig jött, hogy túlreagálta, csak idő kellett neki, meg sok a munka, sok minden, nincs elég ideje, stb.
Közöltem vele, hogy ez így nem megoldás, nem lehet mindig minden veszekedést azzal lezárni, hogy jó akkor szakítsunk. Megértette, és megbeszéltük. Viszont a gond az, hogy ezek bennem akkora sebek maradtak még ma is. A legutolsó ilyen majdnem szakítás még a nyár végén volt és azóta én állandóan félek. Félek neki elmondani ha valami bánt engem.
Bennem is van hiba, elismerem és ugyanúgy benne is. Mindketten tehetünk a veszekedésekről.
Én kicsit hisztisebb vagyok, ő meg hajlamos belemerülni a dolgaiba, még akkor is ha épp együtt vagyunk, és úgy kell rá szólni. Meg borzasztó feledékeny. Sokszor elfelejti ha megbeszéljük, hogy délután majd hívjuk egymást. Elfelejti, hogy melyik nap találkozunk, bár ilyen szerencsére nem sűrűn fordult elő. Ő azt fájlalja, hogy ilyen esetekben nem tudok neki normálisan szólni, hogy hibázott, és helyette "duzzogok". De ha valaki a sokadik alkalommal játssza már ezt el, ti tudjátok nyugodtan kezelni? Megjegyzem pár hónapja amikor tényleg miattam robbant ki egy vita, ő nem tudta velem nyugodtan közölni, hogy hibás vagyok.
Nem akarok vele szakítani, de ma megint összekaptunk kicsit, és félek megint azzal jön, hogy ő nem bírja neki sok, és legyen vége. Én pedig még a nyáron megfogadtam, ha még egyszer eljátssza ezt, hiába kér utána bocsánatot, befejezem vele.
válasza:Nem tudtok úgy meglenni, hogy ne legyen veszekedés. Úgy akarsz leélni egy életet, hogy állandóan csak a veszekedés megy? Amúgy szerintem azért akart ő is szakítani, mert már elege volt az állandó veszekedésekből, főleg, hogy még durván bele is mentetek párszor.
Csak azért ment mindig békülne, mert nem tud elengedni.
De ennek semmi értelme, ha nem vagytok hajlandóak változtatni ezen, hogy kevesebb veszekedés legyen.
Az élet olyan rövid, veszekedések közepette akarjátok leélni, vagy higgadtan egymás mellett?
Másfél év alatt háromszor volt veszekedés. Az soknak számít? Komolyan?
Nem állandóan veszekedünk, ha állandóan veszekednénk nyilván nem három alkalomról beszélnénk.
válasza:Nem igazán. Általában ami zavart a másikban megbeszéltük, lehet pillanatnyilag rosszul esett a másiknak, de megbeszéltük ki hogy gondolja a dolgokat és túlléptünk rajta.
Pont ezért is esett nekem rosszul az a három eset. Számomra a szakítás már a végső eset.
De azt se értem minek kell többet belelátni abba amit leírtam.
válasza: válasza:Min vesztetek össze? Mert ha nem valami, a közös jövőtökkel teljesen összeegyeztethetetlen dolgon (pl. ő az USÁban akar élni, te meg Angliában, és egyikőtök se enged), akkor nem reális, hogy szakítással fenyegetőzzön.
Nem lehet, hogy a szakítást azért dobta be mindig, mint végső érvet, hogy elállj az álláspontod mellől, és hagyd őt békén?
válasza:12 éve vagyunk együtt, 2-3 naponta összeveszünk, ebből heti 1 nagy veszekedés.
Vagy ő küldene el engem, vagy én mennék. De a vita vége felé elröhögjük az egészet.
Vagy 8-10 alkalommal kezdte el pakolni a cuccaimat, vagy én magamtól, aztán annyiba is maradt. :)
6-os
Hát igazából szerintem butaságokon, oké nem mindig, de pl a legelső veszekedésünkkor, már elvileg sok volt neki, hogy szerinte nekem semmi se jó, pl az utazás végén majdnem lekéstük a repülőt, és ideges voltam, hogy mivan ha nem érjük el, a repülőtéren ráadásul félrehívtak, mert becsipogtam, emiatt is ideges voltam, vagy még az utazáson étteremben ettünk, ő már tudta mit kér, én viszont nem találtam semmit, és ahelyett, hogy megvárt volna rendelt magának, én mondtam neki, hogy megvárhatott volna, és lecsesztem emiatt. Ezek ilyen apróságok, de ha valami rosszul sül el, arra negatívan reagálok. Plusz ami viszont jogosan zavarta, hogy féltékeny voltam egy lányra, aki velünk ült a repülőn és szinte végig vele beszélgetett. Így együtt ezek miatt akart egyszer szakítani. Mert szerinte nem kezelem normálisan nyugodtan a szituációkat.
Egyszer pedig amiatt, mert megígérte, hogy este hív telefonon, de elfelejtette, nekem ez rosszul esett, és írtam, hogy akkor szerintem már aznap ne beszéljünk, nekem úgy nem volt kedvem, hogy ő elfelejtette. Mondta, hogy butaságon akadtam ki, és előtte szinte hetekig minden áldott nap együtt voltunk, szóval szerinte belefért az, hogy elfelejtette. Viszont már előtte is sokmindent elfelejtett.
A harmadik alkalom is féltékenység miatt volt, féltékeny voltam a kolléganőjére, mert amikor együtt voltunk sokszor felhozta a lányt, meg hogy mit csinálnak együtt stb. Nekem meg rosszul esett, hogy csak arról a lányról beszél, miközben másokkal is jóban volt, és másokról nem beszélt.
A jövőbeli terveink nagyjából ugyanazok, családi ház, gyerekek, de még nem mostanában.
Visszaolvasva nagyon gyerekesnek tűnik még számomra is ami régen volt, de tényleg ezek voltak a nagyobb viták indítói.
Pedig voltak ennél nagyobb dolgok is, egyszer költöztem, kérte, hogy valahova a közelébe, de mondtam, hogy nekem a munkám szempontjából muszáj néznem ezt. Megértette, nem vesztünk rajta össze. Sőt azon se vesztünk össze, hogy egyelőre nincs lehetőségünk összeköltözni, mert ő majd egyszer házat szeretne, és nem szeretné az összes pénzét albérletre költeni. Ezt pedig én értettem meg.
válasza:Akkor két fő téma van:
1, Amikor nem figyel rád, mert külön rendel tőled az étteremben, nem hív fel, vagy elfelejti a közös dolgaitokat.
2, Amikor más nőknek nagyobb figyelmet szentel, mert egy másik nővel beszéli végig a repülőutat, nem veled.
Valószínű ezeket korlátozási kísérletnek éli meg, amiből szabadulni akar, és egyből bedobja a szakítást, amivel azt üzeni, hogy ha ezeket ő nem csinálhatja, akkor nem lehettek együtt. Ezzel programoz téged arra, hogy ne legyen kedved ilyen témákra kiakadni, mert akkor jön a "szakítsunk" szöveg, ami téged érthetően megvisel, ezért félsz már felhozni dolgokat.
Ellenben mikor arról van szó, hogy hogy nem tudtok egymás közelébe költözni (ez az egymás közelébe költözés mi egy párkapcsolatban, miért jó? nem kell a másikat elviselni napi szinten, csak kevesebbet kell autózni a szexig?), vagy ha arról van szó, hogy nem tudtok összeköltözni még beláthatatlan ideig, akkor mindig teljesen egyetértetek… hisz ott ugye ő nincs korlátozva.
Neked kell tudni, hogy mennyire akar ő majd elköteleződni, az alapján, ahogy látod az egész kapcsolatot.
Valahol éreztem én régen is, hogy olyan mintha sok lennék neki. Szóval lehet tényleg igazad van. De egy kapcsolatban kellenek korlátok, olyan nincs, hogy minden úgy megy, mint előtte amikor nem volt párja... Meg én azt se akarom, hogy ne legyenek barátai, sőt legyenek, kellenek a barátok. Ránőni sem akarok.
Szerinted hogy lehetne azon változtatni, hogy ne higgye úgy, hogy korlátozom?
Hát egy városban élünk, csak kicsit messzebb egymástól, igaz nekem is messzebbre kell buszoznom hozzá, így nekem is rosszabb, hogy messzebb van. Meg amikor nála vagyok több napig, én is utálom, hogy messzebbre kell cipelnem a cuccaim. Szóval ő is gondolom ezért szerette volna, hogy közel költözzek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!