Normális, hogy a barátom a nagyobb veszekedések alkalmából mindig szakítani akart?

Volt pár nagyobb veszekedésünk. Másfél éve vagyunk együtt, és ezalatt volt kb 3 nagy veszekedés. De már a legelső ilyennél is közölte velem a barátom, hogy nem bír velem maradni, és inkább szakítsunk. Végül nem szakítottunk de volt egy kis mosolyszünet, és 2 napig alig szóltam hozzá. Utána meg ő jött, hogy sajnálja túlreagálta, szeret stb.

Majd utána a többi alkalommal is ezt játszottuk el. Mindig jött, hogy túlreagálta, csak idő kellett neki, meg sok a munka, sok minden, nincs elég ideje, stb.

Közöltem vele, hogy ez így nem megoldás, nem lehet mindig minden veszekedést azzal lezárni, hogy jó akkor szakítsunk. Megértette, és megbeszéltük. Viszont a gond az, hogy ezek bennem akkora sebek maradtak még ma is. A legutolsó ilyen majdnem szakítás még a nyár végén volt és azóta én állandóan félek. Félek neki elmondani ha valami bánt engem.

Bennem is van hiba, elismerem és ugyanúgy benne is. Mindketten tehetünk a veszekedésekről.

Én kicsit hisztisebb vagyok, ő meg hajlamos belemerülni a dolgaiba, még akkor is ha épp együtt vagyunk, és úgy kell rá szólni. Meg borzasztó feledékeny. Sokszor elfelejti ha megbeszéljük, hogy délután majd hívjuk egymást. Elfelejti, hogy melyik nap találkozunk, bár ilyen szerencsére nem sűrűn fordult elő. Ő azt fájlalja, hogy ilyen esetekben nem tudok neki normálisan szólni, hogy hibázott, és helyette "duzzogok". De ha valaki a sokadik alkalommal játssza már ezt el, ti tudjátok nyugodtan kezelni? Megjegyzem pár hónapja amikor tényleg miattam robbant ki egy vita, ő nem tudta velem nyugodtan közölni, hogy hibás vagyok.

Nem akarok vele szakítani, de ma megint összekaptunk kicsit, és félek megint azzal jön, hogy ő nem bírja neki sok, és legyen vége. Én pedig még a nyáron megfogadtam, ha még egyszer eljátssza ezt, hiába kér utána bocsánatot, befejezem vele.