Miért kell mindig túlgondolni dolgokat? Ezért ment tönkre a kapcsolatunk.

6 voltam.

Ha valaki bántalmazó családban nőtt fel, vagy bántalmazó kapcsolata volt, két út lehetséges.

1, Az illető, mivel ebben nőtt fel évtizedekig, vagy ennyire megszokott ez a számára, úgy gondolja, hogy ez a normális, és mindenki, aki nem ilyen, az a hülye. Ragaszkodik a bántalmazóhoz, és vele marad mindenen keresztül, miközben párkapcsolatok jönnek-mennek. Végül, ha nem talál olyat, akit be tud illeszteni ebbe a viselkedésbe, akkor egyedül marad. Ha talál olyat, akit be tud illeszteni, az a bántalmazó család rabszolgája lesz, akinek mindent úgy kell csinálni, ahogy azok mondják, mert ez a nagybetűs CSALÁD. (Ld még: "mert az anyád vagyok", "mert ezt így szokás, és minden normális család ezt csinálja", "mert felneveltünk, és ezért sokkal tartozol", "mert ez csak egy párkapcsolat, de mi a családod vagyunk", stb.)

2, Az illető talál valakit, aki megmutatja neki, milyen egy bizalomra épülő kapcsolat. Ekkor az történik, hogy az illető lassan elkezd bízni a másik félben, és elkezdi magát ebben a kapcsolatban jobban érezni lelkileg. Egy idő után annyira nem tudja elviselni a negativitást, ami a bántalmazóktól jön, hogy minden szavába belekötnek, hogy soha semmi nem jó nekik, és cserébe az ő elváráslistájuk végtelen, hogy besokall, és először lekorlátozza, majd akár meg is szakítja velük a kapcsolatot. Innentől rapid gyógyulásnak örülhetünk egy olyan kapcsolatban, ami bizalomra épül. A korábban bántalmazott személy egyre kevesebbszer érzi, hogy a párjának hátsó szándéka lenne vele. (Ettől persze a többi emberben, akik nem vívták ki a bizalmát hosszas munkával, ugyanúgy nem bízik meg.) De itt létrejöhet egy olyan kapcsolat, ahol a felek megbeszélik egymással a dolgaikat, hetek(!) telnek el úgy, hogy nincs veszekedés, és a saját közös dolgukra koncentrálnak, és a nyugalom jellemzi a mindennapi életet, nem a dráma. A felek megbíznak egymásban, és abban is, hogy elég jók a másiknak, ezért ez nem generál értelmetlen veszekedéseket.

Sajnos vannak olyanok, akiknek nincs igényük egy nyugodt életre, és tényleg szeretnek veszekedni, és mindenben a rosszat látni; és vannak olyanok is, ahol a családi háttér volt a rossz, de ki akarnak ebből jönni. Na most én láttam már mindkettőre példát a környezetemben.

Itt azt kell eldöntened, neked, a kérdezőnek, hogy melyik utat láttad formálódni, illetve, hogy te melyik típusú életet szeretnéd magadnak.