Miért kell mindig túlgondolni dolgokat? Ezért ment tönkre a kapcsolatunk.

"Akik lenéznek valakit azok általában már össze se jönnek azzal az adott személlyel szerintem."

De, sajnos van, aki simán összejön, sőt még szeretetet, szerelmet is hazudik, mert azt se tudja, mi az.

A kérdésedre visszatérve nagyon sajnálom, hogy végetért a kapcsolatod. Remélem, hogy találkozol egy olyan lánnyal, akivel egy hullámhosszon vagytok és érzelmileg is közel azonos szinten.

Bocs kérdező, tudom a szerelem megszépíti a dolgokat, de lehet, hogy nem akkora baj, ha megszabadultál egy ilyen pártól. Valljuk be, ezt még lehet fokozni, míg paranoiás szinten nem kérdőjelezi meg minden szavad.

De emellett, az ő felét nem ismerjük. Talán a javaslataidat úgy közölted, hogy mást is érthetett belőle.

Viszont ez a ti döntésetek, hogy újra összejöttök e.

Én régebben voltam olyan, hogy konspiráltam minden szót, mert sokkal bizonytalanabb voltam magamban, ma már próbálom nem csinálni.

Hány éves a lány?

Elég gyerekes a viselkedése..

" sosem gondolok róla rosszat,hibáztatni sem hibáztattam csak ....."

" Tudok egy munkahelyet,és már parancsolgatok neki.Csak ..."

" meg nem is azt mondtam hogy menjen,csak ...."

Nem tudom érted-e? Ahol azok a "csak"-ok vannak ott kellene tükörbe nézned. (Mármint a köv. bnöd esetén)

Ne ajanlj neki melót , ne írd hogy nem hazudok etc.

Én speciel direkt nem veszek sohase ebédet nem csinálok semmit. Így jó. Ha veszek ebédet és azt veszem neki amit szeret akkor biztos magamnak vettem azt és rá nem gondoltam.ha nem olyat veszek amit szeret akkor nem gondoltam rá.

Megoldás mindenből kettőt venni vagy semmit se venni. Ha csinálok reggelit és ő nem jön reggelizni én megeszem az én adagom és megyek dolgozni akkor nem vártam meg.szemet vagyok. Ha nem reggelizek akkor nincs gond, van neki, meg kfc ott azt kapok amit kérek és nincs gond.

A baj hogy nem tudod megoldani pedig nem nehéz tulajdonképpen csak csökkenteni kell a kommunikációt, nem kell segíteni minél kevesebbet teszel és mondasz annál jobb vagy.

Nagyon valószínű, hogy a családdal volt a probléma, ahol felnőtt, erről nem írtál semmit.

"Azt írom neki hogy nem hazudok,erre ő azt gondolja hogy akkor én azt gondolom hogy ő hazudik.

Miért kell túlgondolni dolgokat?"

Azért gondolja "túl", mert ha neki korábban valaki mondott neki bármit korábban, bármi is volt az, abban mindig volt egy bújtatott rosszindulatú célzás is az illetőre nézve. Vannak ilyen bántalmazó családok. Az emberek nem véletlenül veszik magukra a dolgokat, hanem azért van ez, mert a család erre tanítja őket az egész viselkedésével.

Ha ő így nőtt fel, vagy volt korábban bántalmazó kapcsolata, akkor részéről teljesen érthető reakció, hogy mindenbe belegondol egy bújtatott rosszindulatú célzást.

Ő nem tud bízni emberekben. Na ezt a bizalmat kellett volna kiépíteni másfél év alatt, úgy, hogy te türelmes vagy vele, és mindenről elmondod, hogy mit gondolsz valójában, és egy idő után elhiszi neked, és fokozatosan javult volna a helyzet.

Ha ti ezt nem oldottátok meg, vagy kezdtetek utánanézni, hogy mi a helyzet, hanem mindketten betudtátok annak, hogy ő ilyen, és ezen nem lehet változtatni, akkor nem indultatok el az úton, és így nem lehet egy normális kapcsolatot kialakítani.

#1

Az ilyen kapcsolatokban általában a "lenézett" fél is aktívan részt vesz, többségük tipikusan olyan személy aki igazából megteremti magának a "lenézést" az alárendeltséget. Ha nem a "párja", akkor majd az anyja-apja, főnök vagy bárki más akitől szenvedhet. Panaszkodik rá, de valahol élvezi, különben kilépne belőle.

Most nem idézem pontosan, de az Ember Tragédiájában volt egy ilyen rész, hogy szabadíts fel a rabszolgát és másnap új urat keres magának. Ez más aspektus, de itt is igaz.

#6

Ez mennyire igaz. Bár én például a "támadást/beszólást" várom szinte mindenkitől, mert a "kedves" szüleim általában ezt csinálták.

Bár az egyiktől legalább megszabadultam, ott legalább ki van mondva, hogy utál és én is őt, másik oldalon viszont sokkal bonyolultabb.

Eh.

És ezért vontam magam köré "kínainagyfal" méretű gátakat.