Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyiket válasszam? Vagy adjak még időt magamnak? Bizonytalan vagyok.
A barátommal kisebb-nagyobb szünetekkel 2,5 éve vagyunk együtt, kismillió "utolsó esélyt" kikönyörgött már, néha eltűnt, néha megcsalt, néha hazudott. Néhány napja elköltözött a szüleitől, azóta nem jelentkezik. Van ugyanakkor egy másik srác, egy ideje egy társaságba járunk, és bevallottan odavan értem. Aranyos, kedves, meg minden, párommal ellentétben úgy érzem, figyel rám. Tegnapelőtt este átmentem hozzá filmet nézni, teljesen korrekt volt, megérti, hogy nem tudom, mit akarok, csak átölelt és a fülembe szuszogott, aztán valamikor hajnalban elaludtunk. Azóta egyre furcsábban érzem magam, hiányzik a srác, mert jó volt vele. Nem tudom, hogy önmagáért hiányzik-e, vagy azért, mert egyszerűen jó vele lenni... És szükségem van a társaságára... De nem szeretnék játszani az érzéseivel.
Szerintetek felejtsem el a régit, és kezdjek bele valami újba, vagy adjak a réginek mégegy utolsó utáni esélyt? Vagy talán hanyagoljam mindkettőt?
Köszönöm a válaszokat! :)
20/L
válasza::) Megérdemel az új srác 1 esélyt!
De a döntést te hozod meg, te tudod h neked mi a jó, mire van szükséged.
Am rendes lány lehetsz(azt leszámítva h eddíg tűrted a barátod f@szságait)!
válasza:Nézd, ha úgy érzed, hogy a régi kapcsolatodban már nem vagy boldog, ami a legfontosabb és nem nyújt már számodra semmi újat, és úgymond kihült, de ami a legfontosabb, hogy "boldogtalan" vagy benne akkor vágj bele az újba!
Az új kapcsolat, új élet, új kalandok, új emberek, még tágabb világ, és lehet, hogy még több szeretetben és boldogságban lesz részed.
válasza:Hogy kell utolsó esélyt kikönyörögni nálatok? Nyálasan, térdreborulósan, vagy egyszerűen csak férfiasan, őszintén? Mert nekem még nem jött össze, de akkor tuti vmit én csesztem el.
(általában mikor ilyen volt a helyzet, mindig elkültem a pcsába a másik felet, hogy ezt hogy képzeli...)
"Régi"-nek van egy bevett szokása: kijelenti, h hülye volt, megmagyarázza, hogy ígymegúgy, meg ezér-azér, és neharagudjak, meg ígyszeret-úgyszeret, mert hát nem véletlenül kérte meg annakidején a kezem, ígér fűt-fát, lelkesít, én barom meg mindig megbocsátok. Nem vagyok haragtartó. Amúgy szerintem már már nagyon régen kiadta volna a pasas útját... Oké, párszor én is elküldtem, de aztán mindig jött a szép duma...
Viszont soha ne alázkodj meg... Mert onnantól fogva azt hiheti, h bármikor bármit megtehet veled... Gondolj arra, hogy neki is szívességet teszel azzal, hogy vele vagy, hiszen odafigyelsz rá, elhalmozod minden apró figyelmességgel, megdícséred a haját-szemét-ruháját, mittudomén. Oké, nyersen hangzik, de végülis valahogy így van, nem? :)
*...szerintem más már nagyon régen...
bocsi, írni nem mindig tudok :D
Amúgy ha nagy bűnöd van, nem is nagyon várhatod, hogy adjon mégegy esélyt, ha kicsi bűnöd van, és nem akar megbocsátani, akkor nem szeret...
Mert ugye, akit szeretünk, azt elfogadjuk a hibáival együtt... Vagy legaláb megpróbáljuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!