Miért gondolkoznak a nők már olyan fiatalon családon?

Nem akarlak bántani kérdező, de mindenkinek más a felfogása.

Ha engem olyan csávóval hozna össze a sors, aki 28 évesen még élni akar, és nem tervez komolyan, azzal nem lennék együtt.

24 vagyok, a párom 26, de már ő is tevezget, hogy később mi lesz. Tudom, hogy szeretne gyerekeket is.

De a kérdésedre válaszolva. Én ha lehet 30 éves koromig, de nagyon max 35 éves koromig szülni szeretnék. Szeretnék addigra komolyan megállapodni valaki mellett. Persze, hogy mit hoz a sors az kérdés.

"ha tudtam volna, mivel jár a gyereknevelés (felelősség, 0 öntudatlanul töltött idő, stb.), esküszöm, 40 felett szültem volna. és akkor is csak egy felet."

Persze, nem vagyunk egyformák. Nekem már így 21 évesen sem probléma maximális felelősséget vállalni az életemért, abszolút nem hiányzik, hogy öntudatlan legyek, a bulizás és egyebek sosem vonzottak. Ami most a szórakozást jelenti nekem, mint unalmas fapnának (olvasás, filmnézés, mozi, barátokkal való találkozás, sport), arról nem gondolom, hogy le kell mondanom, ha gyerekem lesz. A környezetemben nem úgy látom, hogy minden nő 3 évet öregszik gyerekenként, anyám 47 éves és mindig el vannak hűlve az emberek, mikor megtudják a korát, pedig még csak épp, hogy középkorú és 3 gyereke van. Szerintem ez alkattól függ, van, aki már huszonévesen is negyvenesnek néz ki akár gyerek nélkül is.

"azt sem értem, miért baj, hogy az unokám múmiaként lát. az ember megöregszik. nem az én feladatom nevelni őket, hanem a szüleié."

Nem az öregséggel van a baj, hanem azzal, ha az unokám csak úgy ismer, hogy az a vénasszony, akivel csak a baj van, akinek megint menni kell segíteni, vinni kell az orvoshoz, meg kell látogatni a kórházban és anyu/apu már megint miatta idegeskedik, nem pedig úgy, hogy a nagymamám, akivel a nyarakat töltöttem gyerekként, aki finom sütiket sütött, aki ott volt a ballagásomon, aki mindig segített és meghallgatott, ha problémám volt. Persze, a szülei dolga a nevelés, de nálunk nem szokás xarni a szülők, nagyszülők fejére, ha már saját családunk van, nekik is megvan a szerepük egy család életében. Én is közel állok a nagyszüleimhez és más lenne az életem, ha ők nem vettek volna részt benne.

83%-os, ha gyereket vállalsz, nem feltétlenül azt a fajta szabadságot fogod hiányolni, amit a bulik és hasonlók jelentenek. Ez kicsit több, de addig fel sem tűnik, amíg nincs gyereked, annyira természetes. Rebekanyuszi gyereke két éves, az enyém is annyi, szóval érteni vélem, amiről ír és remélem, ahogy nagyobbak lesznek, ez a helyzet javulni fog.

Szóval arról van szó, hogy egyszerűen nincsenek sem elmélyült, sem magányos tevékenységeid. És nem csak szabadidős dolgokra gondolok. Például szeretnék elmélyülni a (mittudomén) konyhaszekrény összeszerelésének tanulmányozásában, de nem tudok, mert jön a kétéves és ötpercenként elvonja a figyelmemet. Még elolvasni az útmutatót hagyján, de ha már neki is állnék, rögtön ott volna ő is. Az első év még nehezebb ebből a szempontból.

igen, a 25-ös válaszoló pontosan leírta, mi az "öntudatlanság" egy gyerek mellett.

dehogy akarok bulizni, meg részegen fetrengeni. egyszerűen csak kéne 15 perc, amikor nyugodtan ücsörgök a klotyón és rejtvényt fejtek.

szerintem azért vagyok hipertürelmes a kisfiammal, mert 35 éves koromig eleget trónoltam ("kiéltem magam"), most már mondhatom, hogy eljött a fél perces kakálások ideje, de még ezt is élvezem.

nekem bejött a késői szülés.