Miért nem jó semmi a páromnak amit csinálok?

A legapróbb dolgokba is beleköt hogy ne így hanem úgy csináljam, még akkor is ha ahogy én csinálom, az nem rossz, csak nem úgy van ahogy ő megszokta. Vagy bármi másban ha nem úgy csinálok valamit ahogy ő elgondolta, akkor szóvá teszi és ha megvédem magam, akkor azt is megmagyarázza hogy én rosszul gondolom. Nekem teljesen mindegy hogy ő mit hogy csinál, elfogadom, de nálam meg szinte mindig rossz valami, és hiába kis apróságok, egy idő után összejön és elegem van. Még az is baj hogy ha én az anyám műtétje előtti napon egy órát bent szeretnék lenni vele, ezt is szóvá teszi hogy miért nem elég pár szót váltani vele, úgy sem tudok sokat segíteni. Vagy ha pl szállunk ki a liftből és ő megy ki elsőnek, és megy tovább, aztán valaki előttem száll ki én meg csak utána, akkor hogy miért maradok le.. mondom mert egy egész embertömeg állt közénk. Erre hogy én miért nem álltam akkor mellé, de ő meg miért nem várt meg kint ha már így alakult.. csak írtam pár példát. Persze én is engedhetnék, eleinte engedtem is de mostanában hamar besokallok és nem ért meg, mindig megmagyarázza, de ha én védem meg az igazam akkor úgy nem jó, aztán ha felidegesít, felhúzza az orrát és megsértődik. Eleinte én közeledtem hozzá ezek után de hülyén jön ki ha kiállok az igazamért, aztán meg "meghunyászkodok" nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet.