Jogosan érzem azt, hogy ez így nem jó?

Parommal távkapcsolatban vagyunk, hétvégenként szombat- vasárnap tudunk találkozni, es az elmúlt három hónapban inkább nála, ami nem lenne gond, én albiban vagyok többedmagammal, neki lakasa van. Az elmúlt három hónapban kb a múlt hétvége volt az, amit együtt tudtunk tölteni. A korábbi hétvégéken, vagy lakodalomban voltunk, ő legenybucsun, az ő barataival töltöttük a hétvégét, igazaból az amit kettesben voltunk azok fèl napok voltak a korábbi hétvégéken..Most, hogy vegre egyutt tudtunk lenni, mondtam neki mennyire boldog vagyok ez miatt, erre mondja nekem, neki, hogy hianyoznak a barátai, és elmenne egy kan buliba..Teljesen lehűltem.. Igy is alug vagyunk egyutt, korabbban kulfoldon dolgozott igy megkevesebbet. Amikor mondtam neki ez most komoly, meg ennyire nem igenyli a kettesben töltött időt, megkaptam, hogy ezen miert vagyok kiakadva, nekem nem lehet semmit sem mondani.. Az elmult hónapokban igyekeztem aldozni minden szabadidőmből, remélve azt picit többet lehetünk ketten, hanyagolva ezzel persze az én családomat és barátaimat. Nyilvan, ha mar egyutt élnénk, akkor más lenne, de ha csak 1-2 nap tudunk találkozni akkor tényleg ez élvez prioritást nála ? Jogosan bánt ez az egész ? Ennyire nem szerethet ? Vagy ennyire mashogy van összerakva ? Ti nalatok mi a normalis amit igényeltek minőségi együtt töltött időben a párotokkal ?