Ma van 6 éve, hogy először találkoztam a barátommal, de ahelyett, hogy örülnék neki, nagyon elszomorít, hogy még mindig "csak" a barátom?

En amikor eloszor talalkoztam a ferjemmel, tudtam, hogy o az. Par het alatt osszecuccoltunk, ha nem lett volna abban az evben a tesomek lakzija, ossze is hazasodtunk volna, de igy csak a ket eves evfordulonk utan kerult ra sor.

Nem kell evekig huzni a dolgokat, ha biztos vagy a dolgodban. Ha ti mar 6 eve egyutt vagytok es nem haladtok semerre, az szerintem sokat elarul :(

30N

Nem értem, miért kell a kérdezőt bántani. Rinyálás vagy nem rinyálás, nem mindegy?

Ne vedd magadra, az emberek nagy része képtelen az együttérzésre, és ha csak pár jó szót vársz, akkor is inkább beléd rúgnak támogatás helyett.

De abban igaza van néhány hozzászólónak, hogy kinyílhatna már végre a szemed. Azt írod, hogy "Akkor mondja ki, hogy nem vesz el soha. De arra sem képes..." Na látod, ebben tévedsz. Mert nem azért nem mondja ki, hogy nem akar feleségül venni téged, mert képtelen elmondani, hanem nagyon is tudatos a döntése.

Legyél a bizonytalanságban, reménykedj, várj a kapcsolat fejlődésére amíg meg nem unod. Ő ezzel csak nyerni tud. Nincs kötöttség, nincs vagyonközösség, nincs esetleges válás. Viszont van szabadság, ingyen szakácsnő, ingyen takarítőnő meg ingyen punci. A hülyének is megéri.

Aztán ki tudja mit hoz a jövő. Egyszercsak talál egy szebbet, vékonyabbat, fiatalabbat, te mész a levesbe, az új csaj meg az első évben menyasszony, a másodikban feleség, a harmadikban a közös gyerekük anyja lesz. Ha egy férfi szerelmes, és tudja, hogy milyen sokat jelent a párja számára a házasság, akkor is meglépi, ha neki annyira nem a szíve vágya a dolog. Mert a másiknak számít. De ezt te is tudod, hiszen írtad.

Igazából két dolgot tehetsz.

- Elnézed neki újabb x évig azt, hogy húzza az agyad meg kifogásokat keres. Közben egyre idősebb leszel (amivel akár fáj, akár nem, az az igazság hogy egyre inkább csökkennek az esélyeid egy új társ találására). A szívedre hallgatsz, tehát szerelemből beletörődsz a dologba.

- Az eszedre hallgatsz, és elválnak útjaitok. Keresel egy olyan embert, akivel közösek a céljaitok, és nem hiteget évekig.

Azért gondold végig, miről kell lemondanod, ha vele maradsz. Pl. a barátaid esküvőjén képes leszel őszintén örülni az ő boldogságuknak? Nem lesz benned semmi irigység vagy tüske, hogy a te életedből ez ki fog maradni?

Legyel oszinte magaddal es kerdezd meg magadtol: elakar o engem venni? Hidd el, te mar tudod a valaszt. De meg fontosabb lenne feltenni magadnak a kerdest vele akarom tenyleg leelni az eletem?

Ezeket a kerdeseket anno en nem tettem fel, amikor ugyanugy hat es fel ev utan, mint nalad gyult a feszultseg bennem. Pedig tudtam, en sem ot kepzelem el ferjemnek es keg nyilvanvalobb volt, hogy o sem. Neha temaba hoztam es kb egy nagy semmit kaptam valaszkent. Nem is tudom min lepodtem meg, amikor a chaten vegigolvastam, hogy flortol massal es amikor en meg mindig szerettem volna megjavitani (mit is?) o azt mondta, vegeztunk. Orulok utolag neki, hogy igy tortent, olyan labilis voltam, hogy hozza is mentem volna.

A valaszok benned vannak, de vagy eleg bator, hogy szembenez veluk?