Hogy viseled más sikerét/boldogságát, amikor Te padlón vagy?

Most lett vége az ötéves párkapcsolatomnak. Hosszú nyűglődés után hoztuk meg a döntést, de én ezzel a férfival terveztem a közös életünket, család, közös lakás, és most minden szertefoszlott. Depressziós vagyok, nagyon friss az élmény. Magányos is vagyok alapvetően, bár a munkámban találok kihivást, amely egész jól leköt - amig dolgozom.

Barátnőm pedig most lett kismama, egy elég fiatal kapcsolatban egyébként. Örülök a boldogságának, de egyszerűen azt érzem, h k.ra nem igazság az egész és én is ezt érdemelném, és rettenetesen mérges vagyok, hogy nekem semmi sem jött össze.

Ez egy 8 éves barátság, amely köztünk van, de annyira szégyellem az érzéseimet, hogy az irigység miatt találkozni sem akarok vele és a beszélgetést is hanyagolom. Bár valószinű, ez nem csak rá vetül ki, alapvetően semminek sem tudok örülni. Értelemszerű, hogy pcit el fogunk távolodni, hisz neki megváltozik az élete. De most én ezzel is csak veszitek, és most rengeteg mindent elvesztettem (családot, érzelmi biztonságot, a volt barátom szülei pótszülők voltak).

Ha voltál ilyen helyzetben, hogy viselted, és meddig tartott? Idővel jobb lesz? Könnyebben elfogadom, hogy más már "előrébb" tart?

Biztos kell még idő nekem, de legszivesebben elbujdosnék.

Egy harminc éves nő.