Hogyan várhatja el a párom, akinek már van egy gyereke, hogy ugyanúgy szeressem azt a gyereket, mint majd egyszer a sajátomat, ha lesz?

Anya vagyok, van egy gyerekem, és így találtam párt. Sosem vártam el,hogy a párom saját gyerekeként szeresse a "hirtelen felbukkant" 13 éves fiamat, mert ez lehetetlen elvárás. Nagyon jó közöttük a kapcsolat. Természetesen nem szólítja apának mert nem az apja,de nem is a barátja. Benne van a párom a döntéseinkben, biztatja, visszatartja, őszinte Vele, de nem neveli, csupán elmondja a véleményét bizonyos helyzetekről.

Mi ugyan nem élünk együtt, de hosszú évek óta benne van az életünkben napi szinten, és nagyon jól működünk így hármasban.

Egy érzelmet nem lehet elvárni.

Azt lehet elvárni, hogyha egy család lesztek két gyerekkel, akkor ne legyen elsőrangú és másodrangú gyerek.

Eleve baromság, mert, kedves Kérdező, azt sem tudhatod még, hogy a sajátodat hogyan fogod majd szeretni. Tehát még az érzést nem ismered, a párod pedig elvár Tőled egy érzést, amit még nem is ismersz?

Amúgy a szeretetet nem lehet "elvárni". El kellene tudni fogadni a gyereket, hogy az életed része, mert akaratlanul is beválasztottad az életedbe azzal, hogy az apja a párod lett (gondolom, te vagy a nő). Szeretni egyáltalán nem kötelező.

Szerintem a kérdező nem így értette.

Nem azt írta, hogy egyáltalán nem szereti a párja gyerekét, hanem azt, hogy nem úgy szereti, ahogy a sajátját fogja.

Ez pedig teljesen természetes. Senki gyerekét nem tudnám én sem úgy szeretni mint másét, még a páromét sem.

Azt meg ismét nem tudom felfogni, miért kell rögtön a szakítást tanácsolni. Gratulálok.