Terhesség alatt, szülés után tudtál ugyanúgy nézni a feleségedre?

Nem.

Még jobban vonzódtam hozzá. A terhessége alatt, gyönyörű volt. Mióta megszületett a lányunk, sugárzik a boldogságtól.

Amióta rendbe jött a szülés után, a szexuális életünk felpezsdült. Jobban élvezi mint előtte és terhessége alatt sokkal intenzívebben élte át az orgazmust.

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel nálunk a rég áhított gyerkőc még közelebb hozott minket.

2-es !

Nagyon jo ezt olvasni🙂

Erzelmileg Igen, szexualisan abszolut nem. Alapbol nem akartam bent lenni a szulesnel de o ebbe kb belehajszolt kb 7-szer mondtam el h nem szeretnem igy latni, rosszul vagyok a ver latvanyatol, stb.

Egyszeruen imadom, de akarhanyszor ranezek a szules traumat latom, szoval ugy gondolom h kivannam ot szexualisan ha nem lettem volna bent a szulesnel.

5-ös

Igen, ez az idióta mánia a nőknél hogy papás-szülés.

Ezzel többen tacsra teszik a házasságukat, mert divat. Jó lenne ha tanulnának már végre belőle. Egy férfinak csak akkor szabad lenne bemenni ha foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, mint pld én is. Ki nem hagytam volna, végignéztem a gátmetszést a szülét és a varrást premierpaln-ban.

Utána ugyanúgy jó volt minden mint előtte.

De az a férfi akit nem érdekel, vagy ne adj isten undorodik az ilyentől az maradjon távol tőle.

Sajnos sokszor olvasni hogy sok ferfi nem tud mar ugy nezni a parjara mint szules elott...marmint aki bennt volt a szulesnel

ismerek olyan ferfit aki bennt akart maradni o akarta

de megbanta mert nem tudja kiverni a fejebol a latvanyt...

En no vagyok,es en nem szeretnem ha a ferjem bennt lenne

sokak szerint egy orok emlek egy ferfinek is apas szules

de nem tudom...senki sem tudhatja mit valt ki belole amit lat

Nő vagyok. Én nem akartam, hogy bent legyen a szülésnél. Igazából annyira szégyenlős vagyok, hogy senki ismerőst, nőt se bírtam volna ott elviselni. Férjem már akkor figyelmeztetett, hogy irtózik a szüléstől, amikor még nem is jártunk.(Okozott is ezzel a mondatával 1-2 fejtörős éjszakát nekem:))))Mondtam neki, hogy én is irtózom a szüléstől.

Aztán amikor odakerültünk, úgy voltunk vele, hogy amíg nem jön a durva rész, miért ne lenne bent, szóval elfolyt a magzatvíz, bementünk a kórházba, megvizsgáltak, majd irány a szülőszoba és ott ücsörgött mellettem, csak mivel nem jöttek a fájások, nem tudtuk meg, mikor jönne az a rész, hogy apuka most kimegy. Én úgy voltam vele, amíg rajtam van a takaró, addig maradhat. De aztán császár lett belőle és elvittek tőle, de cseppet se bántam, hogy császárnál nem fogta a kezem. Nem mondom, hogy nem éreztem kicsit elveszettnek magam, de egyrészt olyan gyorsan történt minden, másrészt annyira lekötött a gyerekem, hogy ha újrakezdeném, most se akarnám, hogy ott legyen.

Terhesség alatt egyébként iszonyúan kívánt szexuálisan. Majdnem az utolsó pillanatig szexeltünk. Egyrészt kb. 43 kg-al kezdtem a terhességet, kifejezetten jót tett nekem az a plusz 20 kg, ami feljött és az a plusz 13 kg, ami a szülés után még rajtam volt. Arról meg fogalmam sem volt, hogy egy terhes nő mennyire képes kívánni a szexet az alhasi vérbőség miatt. A férjemen kívül olyan pasikról is fantáziáltam, akik amúgy elég ritkán jutottak eszembe:))) Szóval a szexuális életünkkel nem volt gond.

Szülés után nagyon nőies lettem, 56-57 kg-osan minden ruha feszült rajtam, a szülés előtt lapos melleim olyanok voltak, mint Pamela Andersoné...csak az a gáz, hogy ugye 6 hétig nem igazán lehetett semmi...Azon kívül nem is kívántamm. Sokáig szoptattam, tehát hormonális oka is lehetett. De sokkal inkább az volt az oka, hogy valahányszor a szexre gondoltam, csak az a töméntelen mennyiségű magzatvíz jutott eszembe, ami a méhemből távozott. Ez az undor évekig elkísért. Szóval én saját magamtól undorodtam meg, márpedig elég nehéz lett volna távoltartani magam a saját magzatvízelfolyásomtól:)

Azért olyan 3 hónap múlva már próbálkoztunk a szexxel, de fájt. Elmentünk nőgyógyászhoz, aki hüvelygyulladást állapított meg és hogy nem tud rá adni semmit, mert szoptatok. Innen kezdve nem próbálkoztunk túl sokszor, de nem is bántam, mert tényleg undorodtam a szextől. Ráadásul a szex felszabadult, játékos volta megszűnt a szememben onnan kezdve, hogy szembesültem a következményével: a gyerekemmel. Imádom, őrületesen, de a szex nekem onnan kezdve egyenlő lett a gyereknemzéssel és az a pajzán játékosság, amit korábban jelentett, eltűnt belőle.

Aztán biztos helyrekerültek volna ezek a dolgok, de a gyerek 10 hónapos kora körül kirobban egy hatalmas vita anyósom és köztem a gyerek szoptatásával kapcsolatban, amikor a férjem nem állt mellém, holott nekem adott igazat és annyira elegem lett belőle, hogy közöltem vele, hogy csak azért nem válok el, mert itt ez a kisgyerek. Akkor egyébként majdnem megütött, mert nem szépet mondtam az anyukájára. Innen kezdve nem igazán akartunk lefeküdni egymással. Még egyszer, pár hónap múlva szeretkeztünk, nem is volt rossz, de valahogy már nem akartam igazán. Aztán a gyerek 1,5 éves korában az MMR oltás napjától fogva borzalmasan aludt, egészen 3 éves koráig óránként ébredt és kész tortúra volt egy éjszaka 7-8 alkalommal visszaaltatni. Olyanok lettünk, mint 2 zombi, akikbe hálni jár a lélek, a legnagyobb gyönyörűség, amit el tudtunk képzelni az ágyban, az az alvás volt, szóval semmi energiánk nem lett volna szexelni. Amikor ezt is túléltük volna és a gyerek alvása rendeződött, férjem megkérdezte, mit akarok jobban, visszamenni dolgozni vagy második babát. Ez azért volt nagy szó, mert iszonyún szerettem volna még babázni, ő meg nem. Mindegy, mert nem volt választási lehetőségem, vissza kellett mennem dolgozni. Ekkoriban helyrejöhetett volna a szexuális életünk, de egy újabb, sokkal nagyobb vita, amiben anyós szintén főszerepet játszott, örökre elvette a kedvünket egymástól.

Így esett, hogy 3 éve nem feküdtünk le egymással és már nem is fogunk soha többé.

Utolso nem irigyellek...

Biztos jon egy ferfi akiert barmit megtennel

es sokkal jobb elete lesz a gyermekednek is

tudod egy gyerek megerzi ha a szulei kozt nincs rendben valami

nalam is igy volt

orokre megbelyegzett...

en azt mondom mai napig kar h a szuleim nem valtak el

mert rossz volt latni oket

a hidegseget,szomorusagot,a sok veszekedest

en elgondolkodnek a helyedben maradnek e a feri mellett aki nem all ki mellettem

hisz az eletben egy tars a legfontosabb,egy tars akire barmikor tamaszkodhatsz es barmikor szamithatsz

nem anyuci pici fiara