Ki szeret jól? A szerelem egy személy iránti végtelen rajongás, vagy egy állás, ami megfelelő képességekkel rendelkezők számára betölthető?

Tegyük fel, hogy a remete lány megismerkedik a remete sráccal, és mivel lelki hasonlóság van közöttük, összejönnek. Telnek az évek, a kapcsolat egyre mélyül. Aztán egyik pillanatról a másikra a remete fiú szert tesz 10 barátra, és nagy partyarc lesz belőle. A remete lány szeretné visszakapni a régi életüket, és nem tetszik neki, hogy rá akarnak erőszakolni egy olyan életstílust, ami tőle nagyon távol áll. Nem kell eljárnia bulizni, de nem tud felnézni az ilyen életet élő, bulizós fiúra, számára ez kiábrándító. A bulizós pasi pedig ki van akadva, hogy miért akarják korlátozni a szabadságában, ha az ő párja talál valamit, ami boldoggá teszi, akkor ő vele örül...

Ki szeret jobban? Aki kiválaszt magának egy csinos nőt/férfit, és kitart mellette akkor is, amikor az illető kifordul önmagából, és teljesen más személyiséggé válik? Vagy az, aki nem a külsőt nézi, beleszeret valakinek a személyiségébe, azt kiséri végig egy életen át, pici lépésekkel haladva, de ha valami miatt hátra arc van, meg térugrás, akkor nem tud/akar a végtelenségig kitartani a másik mellett?

Ki szeret jól?