Nem akarja megkérni a kezem. Mit tegyek?

"Én pedig nem fogok egy olyan férfihoz hozzámenni akinek 9 évébe tellik, hogy eldöntse, hogy akar e vagy sem. "

Akkor maximum nem mész hozzá. A kérdés: szereted? Ő szeret? Hosszú távra terveztek, most mindegy, hogy házassággal vagy anélkül? Ha igen, akkor mindegy, hogy 9 év múlva elvenne-e vagy sem, ha meg nem, akkor más okból ugyan, de szintén mindegy.

"Most még fiatalabbnak számítok, de 5 év múlva már nagyon nem."

Mert most mennyi vagy? Huszas? Harmincas? Elárulom, még ettől korosabbak is házasodnak, párra találnak. Ha úgy érzed, elpazarolod a fiatalságodat erre a pasira, akkor hagyd ott, de ez ne a házassági papír meglététől függjön már egyedül.

"Közös otthonra sem tellik."

Tervezitek? Gyűjtötök? Mit takar a közös otthon, egy albérletetet sem tudtok közösen kivenni? Vagy mindjárt saját lakás, ház kellene? Türelem rózsát terem. Ne kényszerítsd az esküvőt, mert az csak visszaüthet, ha igazából ő nem akarja.

Annyira vicces olvasni a nőket türelemre intő kommenteket azon az oldalon, ahol a nőket 25 év fölött leöregezik... Az nem működik, hogy a fiatal nőt évekig talonban tartjuk, majd amikor harminc körül kell újrakezdenie jól lehurrogjuk, hogy előbb kellett volna gondolkodni kisanyám. Ilyen nincs.

Aztán persze arra is megy az állandó fröcsögés, hogy ezek a szemét haszonleső nők miért kezdenek idősebb férfival. Hát ezért, mert a fiatalok halogatnak, még jól fel is heccelik egymást, hogy fiatalon ne hajtsa ám igába a fejét! Csak ennek a nő fizeti meg az árát. És a hab a tortán, hogy valamelyik nagy okos mindig benyögi, hogy de hát a nők érzelmi lények, bezzeg a férfiak a ráció bajnokai.

Ellentmondás ellentmondás hátán. Mindig oda lyukadunk ki, hogy a fiatalon házasodni készülő nő se jó meg a kattogó biológiai órájú sem. Igazából az volna a legjobb, ha egy nő nem akarna semmit. :) Csak létezzen, de azt is csöndben. Célja, vágyai ne legyenek.

Az egymásnak folyamatosan ellentmondó tanácsok a házasságkötés időpontjára vonatkozóan amúgy világosan mutatják, hogy a férfiak egy részének esze ágában sincs családot alapítani és mindig a számukra legmegfelelőbb kifogással hozakodnak elő. De persze a születések alacsony száma is a nők hibája, ki másé. :)

Na, azt hiszem szépen összefoglaltam a fórumozó férfiak összes kínját.

Visszatérek rád kérdező: "Nem erőltetem a dolgot, nem ezen múllik, " Mi nem múlik ezen? De, bizony ezen múlik a boldogságod, a gyerekeid száma, hiszen az éveket soha nem kapod vissza. Ugyanis néhány kommentelő rosszindulatán túllépve sajnos tényleg szűkebbre vannak szabva a nők reprodukciós lehetőségei, úgyhogy de, rohadtul ezen múlik. Nem kell amiatt elnézést kérned és szégyenkezned, mert érdekel a sorsod. Azt javaslom, hogy beszélgessetek erről. Az, hogy _szerinted öt év_ az nem tűnik egy alaposan megtárgyalt dolognak. Kedvesen, de világosan mondd el neki, hogy félsz attól, hogy kifutsz az időből. Értesd meg vele, hogy nem az abroncsos menyasszonyi ruháról van szó, hanem a jövődről, aminek az építését már most el kell kezdened. Beszélgessetek erről sokat, ne egyből várj megoldást. Te is értsd meg az ő álláspontját és az szuper, ha nem erőlteted a dolgot. Kedvesség és határozottság is kell, mert kedvesség nélkül is elérheted a céljaidat, de akkor garantáltan nem leszel boldog. Aztán ha menni kell akkor menni kell. Sok sikert!