Hogyan helyesebb a távkapcsolatot túlélni?

párommal több mint másfél év után távkapcsolatra kényszerültünk, ami most kezdődött.

a könnyes búcsú és szomorkodás után most egy hosszú, letört időszak következik.

az elképzelések különböznek

ő otthon ül, egyetemre jár, napi egy két órája van. én is tanulok napi sok órában, dolgozok, sportolnék, zenélnék, alkotnék, hogy jobban elviseljem a távollétet.

a gond, hogy ő abban hisz, hogy a jobb megoldás délután kettőtől elalvasig skypeolni és nem kimozdulni, hogy minél több időnk legyen egymásra.

nekem úgy érzem szükségem van az aktív elfoglaltságokra, hisz előbbi esetben csak szomorúságból ennék egész nap vele beszélve, és mind tudjuk hova vezet a sok feles falat.

na de!

hosszas veszekedés jött létre.

én nem hiszem, hogy jót tesz bebábozódni és bezárva tölteni az időt függetlenül attól hogy így egymással foglalkozhatnánk a nap java részében.

ő másképp látja, inkább ezt választaná érthető okokból.

mi tesz jobbat, mi az egészségesebb?

nagyon szeretem, és az elmúlt időkben napot nem töltöttünk egymás nélkül. ugyanúgy eljártam sportolni, elkísért, festettem, nézte, zenéltem neki, dolgoztunk mind ketten. és rengeteget voltunk otthon, hogy összebújva nézzük a tv-t és mindenféle filmeket. ezek mellett rengetegszer ki is mozdultunk együtt, hogy felpezsegjen az életünk.

most mi lenne a jobb, mi a közös út? nem érzem úgy, hogy elhanyagolnám ezzel, nem egészséges szerintem bezárkózni, mert könnyen magával ránt a kényelem és a szomorúság.

ezt neki is mondom, kevesebb sikerrel.

elhanyagolom, ha így teszek, neki lenne igaza?