Estetek már úgy szerelembe, hogy közben párkapcsolatban voltatok?

Igen. Először, olyan 7 éves házasok lehettünk. De, ez csak fellángolás volt, fizikálisan/szexuálisan nagyon vonzott, de lelkiekben nem volt az esetem. Az elég gyorsan lecsengett bennem. Aztán érett nőként jött az életembe, ami mint szexuálisan, mint lelkiekben nagyon megérintett. De, egyik esetben sem léptem úgymond a tettek mezejére, etikátlan lett volna. Nekem arra volt nagyon jó, h rávilágítson, vmi nagyon nem jó a házasságomban, vmit nem kapok meg. Szinte önismereti tréning lett belőle. :) Rávilágított mire vágyom, mik az elvárásaim egy kapcsolatban.

Szóval, ha így "jártál" vizsgáld meg miért. Aztán tedd meg a lépéseket, h megjavítsad közösen a kapcsolatod, vagy zárd le. A megcsaláson még véletlenül se gondolkozz, ez a szerelem nem azért jött az életedbe, h gerinctelen legyél, hanem azért, h boldog.

Ha már így áll a helyzet, akkor Te nem szereted a Párodat, mert miért lobbannál fel más iránt. Viszont, újra felfedezni a szépet, szerethetőt, ez talán nem jó út, hiszen csak egy időre szólna és inkább magadat próbálod igazolni vele, hogy szereted. De ez nem vezet oda, ahová szeretnéd. És akkor ott van, akibe szerelmes vagy, vele mi lesz. Visszaszereted a Párod,közben szerelmes is vagy egy kicsit másba?....

Nézd, ha már ide jut egy kapcsolat,akkor annak annyi. a szerelem több mindenből áll, nem véletlen alakul ki. Általában egy meglevő űrt pótol,kérdés,az új tartós lesz -e? De egy esélyt adni kell a Párodnak, hogy tisztázzátok a gondokat, problémákat,s ha nem eredményes, akkor kell szakítani és nyitni a szerelem felé, az újjal. De két embert nem tisztességes "tartani", hogy mindenképpen legyen valakid. És az ilyen helyzetet az élet kamatosan visszaadja...

Az ember változik, egy kapcsolatban is. Ha már szerelembe esel más iránt, az azt is jelentheti, hogy a kapcsolatod eddig tartott, és úgy változtatok, hogy nincs többé jövője.

Meg lehet próbálni javítani, de ez csak akkor működik, ha mindketten akarjátok.

Én olyan helyzetben voltam már, hogy mellettem esett az akkori párom szerelembe másba. Fájt, de elég erős volt ez benne, hogy nem akart kettőnk kapcsolatába energiát fektetni. Ő továbblépett, nekem is ezt kellett tennem.

Még egyszer, kamaszkoromban, fél éves "kapcsolatban" (értsd: sokszor kettesben sétálgattunk suli után a környéken, kb ebben ki is merült a "kapcsolat")

Engedtem a kísértésnek, amúgy se igazán éreztem jól magam abban a kapcsolatban, nem nagyon illettünk össze, csak szárnypróbálgatás volt.

Jó döntésnek tartom utólag, bár annak a kapcsolatnak meg csúnya vége lett, de c'est la vie, legalább az előzőnek vége lett. :D

Most, hogy komoly kapcsolatom van, nem járogatás, sok év alatt még nem estem szerelembe mással. Persze olyan volt, hogy a hétköznapok stresszétől nem igazán tudtunk úgy törődni a párommal, ahogy szerettük volna, és elkezdett érdekelni valaki más, de soha nem vártam meg, hogy szerelem legyen belőle, az első jeleknél megszakítottam a kapcsolatot az illetővel, a párommal pedig átbeszéltük, jobban figyeltünk egymásra, és rendbe hoztuk a kapcsolatunk.

Úgy gondolom, ez jó jelző arra, hogy "hahó, ideje többet törődni egymással", figyelmeztetésnek veszem, és nem engedek a kísértésnek.

Rendes párkapcsolatot tuti, hogy nem dobnék el egy kósza fellángolás miatt, főleg, mert ha összejönnék az újjal, ott is lenne hullámvölgy, akkor őt is cserélhetném le, és soha nem lenne hosszú kapcsolatom. Semmi értelme örökre váltogatni a partnereket, és újra és újra csalódni.