Leégetném magam előtte? Szakítottam a barátommal, de megírnám az okát neki, ez gáz?

Muszáj voltam szakítanom a barátommal 1 hónappal ezelőtt, mert úgy éreztem, hogy 9 hónap után is félrebeszél. Ha a közös tervekről, jövőről beszéltem, akkor mindig csak annyit mondott, hogy van szerinte esély, hogy összeköltözzünk, de nem biztos benne még, mert vannak viták. Úgy éreztem,hogy sumákol, hogy húzza az időt. Ráadásul gyereke is van, nekem nincs, és majd akarok családot.

Közben visszajutott hozzám, hogy amikor már hanyatlott kicsit a kapcsolat, hogy elment a barátaival iszogatni egy városba, ahol találkozott egy régi exével, akit rajtam kívül igazán szeretett. Úgy tudom, nem volt semmi több, de árulásnak tartom, mivel a hátam mögött történt, és így jött volna haza hozzám..tudja jól, nekem mi fér bele, és mi nem.

Azóta azt is hallottam, hogy az elején rosszul viselte az egészet, viszont 1,5 hete már arról írt az ismerősünknek, hogy tudott végre kicsit ismerkedni, és nagyon ronda, lealacsonyító dolgokat mondott rólam, Alaptalanul..csak mert látott egy nyaralós képet rólam, ahova együtt mentünk volna, ha nincs vége. Ő is elment szórakozni, én sem akartam otthon ülni.

Szerettem, mikor szakítottam, ahogy most is, nagyon nehéz elfelejteni.. de nem keresett meg, nem küzdött egy kicsit sem, kivéve, mikor kimondtam,akkor mondta h lehet még várni kéne, gondoljam át..sok ideje volt valami támaszkodót adni nekem a jövőnkre nézve, de csak akkor tudtunk nagy nehezen beszélni róla, ha én fejtegettem a témát.Egyébként meg elvolt, mint hal a vízben, biztos azért is, mert már egyszer volt családja. Ez nekem kevés volt. Olyan emberre vágyom, aki tényleg akar engem, és érzem azt, hogy nem akarja nélkülem élni az életét. Akinek, ha sérül az

Mégis most arra gondoltam, megírom neki ennyi idő után, hogy miért döntöttem úgy, ahogy. Ezt elmondtam a szakításkor is, de mivel ilyen csúnyán beszélt rólam az egója miatt a hátam mögött, úgy érzem, tisztáznom kell magam emberileg, pedig lehet nem érdemli meg, mert sosem ártottam neki, az meg végképp nem igaz, hogy nekem már van valakim.

Búcsúlevélnek szánnám, de ha ennyire sérült az önérzete, vajon felfogná a lényeget, vagy örülne, hogy "na, csak nem bírta ki, hogy ne keressen meg" reakció lenne? Ez úgy tűnik egy férfinak, hogy futok utána, csak mert leírom utólag újra a véleményem, hogy emlékeztessem, miért is lett vége? mert nem ez a célom. Az önbizalmam nem sok, lehet emiatt érzem azt, h emberileg magyarázkodnom kell..