Mondanátok véleményt erről a beszélgetésről? 21/N

Persze, elég egyszerű a szitu a valós világban (a rózsaszín köd mögött élők kíméljenek).

Hiába múltál el 18, ettől még nem lettél felnőtt és önálló. Ez csak egy életkor, ami után az állam szemében nagykorú vagy és dönthetsz dolgokról magaddal kapcsolatban jogerősen.

Az ilyen problémák, mint amik nálatok vannak, nem tartoznak az újonnan megszerzett területeid közé. Nem lesz több szavad otthon azért, mert tegnap még 17 vagy, de ma már 18.

Örök igazság, hogy amíg otthon élsz és az 'ő kenyerüket eszed', addig megszoksz-megszöksz helyzet van. Bizonyos családokban támogatják az embert, van ahol kevésbé. Van ahol engedékenyek és van ahol kevésbé.

A barátod (nem írtad hány éves, pedig jó lenne) részben megérthető, de abban neked van igazad, hogy erről nem te tehetsz.

Tényleg elakarta várni tőled azt, hogy 18 évesen fordulj el a családodtól? A család örök, míg egy ilyen futó kapcsolat (16-18-21-23 évesen nincs értelme komolyan tartós kapcsolatról beszélni, hiába tart 1-2-3 évig akár, hisz a vége 99%-ban úgyis szakítás) a nevéből adódóan múló dolog.

Kíváncsi vagyok mit szólt volna a barátod, hogy ha 18 évesen megjelensz nála 1 bőrönddel, hogy "otthagytam szüleimet, mostantól veled élek". Természetesen még mivel abban a korban vagy, ezért ő neki kell állnia MINDEN költséget, ami a rezsit-kaját-iskolázásodat jelenti. Persze te majd diákmunkázhatsz, de az nem sokra elég.

Erre biztos nagy mellénnyel azt mondaná most a barátod, hogy "megoldottuk volna", de aha...persze.

Szóval igenis ki kell állni a párunk mellett, de erre ráérsz akkor is, amikor már ténylegesen felnőtt leszel.

Értelmes felnőtt ember semmilyen másik emberi privát beszélgetést nem tesz ki semmilyen kérdésben.

Ezt nem árt felvésned magadnak.