Szakítottunk de nem is, szeretjük is egymást de nem is. Komplex a probléma. Az olvassa csak el, akinek kedve van hasznos tanácsot/véleményt adni! (hosszú! ) (? )

5 éves kapcsolat, 20 év körüliek vagyunk.

Az utóbbi 1-2 évben kezdődtek a problémák. Több szakítás, hamar kibékülés, mindig a lány szakított és a fiú volt elnéző. Egyre több mélypont következett, ám ezek között még mindig akadtak szörnyen mélyen szerelmes napok,pillanatok. Aztán eljutottak arra a pontra, hogy nem működik. Eddigi alkalmakkor a fiú sosem akart beleegyezni a szakításba, csak elfogadta mivel nem tudott mást tenni.

Ezúttal ő is belátta, hogy bármivel próbálkoznak, nem működik, nem jön rendbe. Egyértelműen megtépázta mindkettőjüket ez a sok se veled se nélküled kapcsolat. Így többször is megállapodtak a szakításban, ezalkalmakkor a fiú is egyetértően állt ehhez. Ám ekkor a lány gyengült el és sírt addig míg meg nem egyeztek egy alternatív megoldásban. (Nem kisírta, hanem végülis együtt jutottak az újabb megegyezésre, közös akarattal.)

Ám ezek nem tartottak pár napnál tovább, majd az utolsó megoldás a következő: szakítottak, a fiú határozottan állt amellett a vélemény mellett, hogy muszáj, mert együtt egyszerűen nem működik, próbálják meg így. emelett elmondta az is, hogy szereti, csak kevésbé szerelemmel, viszont bízik benne, hogy akár pár év kihagyással de később ismét egymásra találnak és együtt folytatják életüket, mivel nem érdekli más és nem az játszik szerepet a szakításban.

a lány ezzel szemben kegyetlenül elveszti az eszét és nem bír mit kezdeni a helyzettel, emellett olyan élethelyzetben is van, hogy a fiú az egyetlen személy, akire számíthatna, és mindenképpen szüksége volna rá,a támogatására, a jelenlétére, még vagy 2 hónapig legalább,mert vele még mindig nagyobb a nyugalma, mint nélküle, és fejvesztve pedig nagy valószínűséggel elszúrná az életét, és mindez pont a következő hónapokban dől el. emiatt a fiú kedvesen felajánlja neki, hogy maradjanak hát barátok, töltsék együtt ezt az időt, támogatja és majd ha elmúlik ez a kétséges időszak, utána szüntetik meg a kapcsolatot végleg. addig pedig barátok, néha extrákkal de a kapcsolati elvárások nélkül.

ez így talán jobb mintha most lenne végleg vége, de mindeközben elég morbid is. főként, hogy a lány, tudván, hogy így alakult, olyan "tervet" eszelt ki, amiben nem biztos, hogy jó ez, és tulajdonképpen ez is a nagy kérdés. az pedig az, hogy ezidő alatt igyekszik felidézni a régi, felhőtlenül boldog kapcsolatot, megmutatni, hogy igenis tud még olyan lenni, újra elcsábítja, mintha most ismerkednének újra, és így talán nem kell elhagyniuk egymást, hanem évek kihagyása nélkül folytathatják ott, ahol régen abbamaradt.

ezt azért tartja lehetségesnek a lány, mert így a kapcsolat végére felismerte és belátta, hogy mit hibázott, mik voltak azok a dolgok, ami miatt így eltaszította az örök szerelmes fiút magától. emelett pedig 1-1 lopott pillanatra még a "szakításkor" is vélt felfedezni némi tüzet a fiú szemében. tudja, hogy nagyon elszúrta, és hogy nagyrészt a lány hibája hogy idáig jutottak, éppen ezért szeretné rendbehozni és újra boldogan élni. szerencsére nem arról van szó, hogy a fiú már egyáltalán nem szereti vagy bármi ilyesmi, hanem hogy nem érzi most azt a tüzet, és annyit csalódott a kapcsolatban hogy elveszítette a reményét és ő úgy érzi már nem tud olyan lenni mint amilyenre a lány vágyik.

de a lány mivel felismerte hibáit, megelégedne, sőt boldog is lenne avval, hogy visszaszerzni a szerelmét.

mit gondoltok erről?

(szándékosan próbáltam személytelenül írni, de ha konkrétabb kérdés merülne fel, akkor privátban)