A férjem sikertelen a saját munkájában, ami kihat rám is. Hogyan változtassunk?

4 éve vagyunk együtt (2 éve házasok), amikor összejöttünk, jól menő saját vállalkozást vezetett, teljesen pozitív életszemléletű, laza férfi volt, akivel el lehetett munkaidőben menni hetente egyszer például ebédelni vagy egy rövid sétára is munkaidőben. Nekem is saját vállalkozásom is van, jól is keresek vele, nem szorulok rá a pénzére, nem a pénz miatt jöttem össze vele, simán eltartom magamat - hanem mert volt ideje rám, ránk, közös programokra, illetve teljesen jó kedélyű, pozitív ember volt.

Fél évre rá kezdődtek a problémák, ugyanis a vállalkozása összeomlott, kb annyit tud keresni, hogy beszáll a kajapénzbe, számlákba és kész. 3,5 éve ezen a minimális szinten él, a kedve egyre szarabb, alig ad magára, ha utazunk, a közösből fizetjük (a lakásomat kiadtam, ez megy a közösbe, ebből tudunk gazdálkodni házon belüli felújításra, utazásra, stb.).

Reggeltől estig dolgozik, már 5:30-kor elmegy dolgozni, aztán 8-8:30 körül ér haza. Utána már csak tv-zni van kedve.

Annyira kihat rám az ápolatlansága, hogy nem ad magára, koszos pólókban jár dolgozni, ha veszünk neki újakat, azt is összemaszatolja, az autója egy disznóól, nem dobálja ki belőle a szemetet, tiszta dzsuva és igénytelenség az élete mindenhol. Ha bemegyek meglátogatni, valaki épp ott lóg nála (haver, vagy szülei) és áll a munka, pedig állítása szerint dolgozik.

Egy új ötlete támadt néhány éve, amivel fellendíthetné a forgalmát, én 1 éven keresztül napi 2-3 órában segítettem őt a beindításban, de ő nem tett bele semmit, ezt meguntam és kihátráltam. Ez volt másfél éve, azóta nem történt semmi az új projecttel. Ebben a hónapban felvetettem, hogy ha már megcsináltam neki a honlapot és végül egy csajszi be is indította, fotóztam, pörgettem a fb, instagram oldalát, akkor ugyan folytassuk már, amit elkezdtünk. Kiderült, hogy a honlap felújításra szorul, nem működik, kértem, csináltassa meg a csajszival, aki végül beindította, persze persze azóta is a nagy 0 történt, fel se hívta a csajt.

Őelőtte egy életvidám, örökké mosolygós, bulis, társasági csaj voltam, mellette egy megkeseredett, magányos, meghízott nő lettem.

Annyira szeretem őt, de már végtelenül idegesít, hogy mindent húz-halaszt, ragaszkodik a sikertelenségéhez, igénytelenséghez, már-már szinte dagonyázik benne, csak olyan hobbit talál, amit velem nem tud élvezni (pálinkafőzés például!!).

Bírjam még, bízzam a változásában vagy építsem egyedül a saját életemet, és tartsam nyitva a szemem? Teljesen lehúz már.

34 évesek vagyunk.