A baratom egy cselednek tekint?

De ez nem kompromisszum. Azért az nem szenvedés, ha elém raknak egy nagy tál rántott húst, de nem búzaliszttel van kirántva, hanem tönköllyel. Ezt nem kell elviselni, nem plusz munka, nem szenvedek tőle, nem adtam fel semmit.

Szemben azzal, hogy ha én tök jól elkészítem a kis kajámat, és pluszba még másnak kell valami zsírban tocsogót is kotyvasztani. Mintha az én időm nem érne semmit. Én sem kérném meg a másikat, hogy akár egy salit csináljon, pedig gyűlölöm felvágni a zöldségeket.

Az egész életed erről fog szólni ha nem b...szod ki ezt az életképtelent! A férfiak egy része még mindig képtelen megemészteni, hogy a nők cselédkorszaka lejárt.

Tapasztalatból mondom, 34/N

A mosás, főzés, takarítás a nők dolga volt egészen mostanáig, míg be nem jött a 21. század.

A genderizmus, feminizmus meghozta számukra az egyenlősséget (papíron).

A valóságban nem lehet egyik napról a másikra ezt a változást véghezvinni, sőt, sokszor mèg a nőknek sem tetszik.

Visszatérve rád, tanulj meg főzni, mert amelyik nő nem tud, az nagyon nehezen fog magának olyan férfit találni, aki ezt tolerálja.

Hétköznap egyetek menüt (hozassatok vagy egyétek meg a helyszínen), elég ha hétvégére csinálsz meleg kaját.

És mi lesz Karácsonykor, Húsvétkor, vagy hosszú hétvégéken? Délbe mit esztek majd?

ffi 41 éves házas

21. Igazad van abban, hogy "idő" szempontjából talán ilyenkor a pasi nem hoz "áldozatot". Bár ez nálunk pont nem volt igaz, mert pl ahhoz, hogy nekem mindennap legyen friss zöldség/gyümölcs a diétámhoz, páromnak aki nálunk a bevásárlást intézi gyakrabban kellett boltba eljárnia, zöldségeshez/gazdaboltba is elmegy a kedvemért, hogy ne a TESCO-s "felfújt" paradicsomot egyem. Szóval kölcsönös volt a dolog. Ő támogatott abban, hogy tudjam tartani az étrendet (emiatt amúgy ő is lemondott a pizzarendelésről, és alkalmazkodott ahhoz, hogy bizonyos dolgokat pl. lasagne, diós tészta, cukros/habos sütemények már egyáltalán nem főzök mert túl nagy lenne a "kísértés".) cserébe én pedig igyekszem nem csak a magam étkezésére gondolni és néha "többlet" munkát csinálok, hogy mindenkinek megfelelő és elfogadható alternatíva legyen az asztalon.

De ez szerintem nem olyan dolog amit "kilóra" lehet mérni egy kapcsolatban. Amíg mind a ketten elégedettek vagyunk és úgy érezzük az "adok-kapok" arány megfelelő addig a környezetünk véleménye nem számít. Hiszen ez a mi kapcsolatunk, nekünk kell felállítani a határokat, és belső szabályokat.

Nyilván a kérdezőnél nem stimmel ez az arány, hiszen ő "kihasználva" érzi magát. Hogy ez azért van mert keveset kap vissza a befektetett energiáiból, vagy a párjának irreális elvárásai voltak abban igazából nekik kell megegyezniük...ha mindkét félnek oké, hogy soha nem főznek mert megtehetik, hogy "rendelnek" meg salátát esznek, tegyék csak én nem ítélem el. Ugyanúgy ha mindkét félnek bejön az a felállás, hogy a nő főz, és "háziasszonykodik" míg a férfi más tevékenységgel "ad" a kapcsolathoz akkor az is jó. A lényeg úgyis az, hogy nekik megfeleljen az adott felállás. Emiatt nem lehet ezt igazából kívülről megítélni és megmondani a tutit...

"mert amelyik nő nem tud, az nagyon nehezen fog magának olyan férfit találni, aki ezt tolerálja"

Te viszont nem látod milyen fura, hogy egyik felnőtt elvárja a másiktól, hogy csinálja a kajáját? Mármint most lépjünk nagyon hátra, és képzeljük el, hogy jön egy földönkívüli, és próbáljuk neki elmagyarázni, hogy a kukisoktól miért nem lehet elvárni, hogy etessék a puncisokat. Totál nem értenék, hogy alapból miért volt így. Max. abból, hogy ha nem csinálod meg, a kukis leüt, ennyi a magyarázat.

Számomra felfoghatatlan, hogy egy felnőtt ember nem TOLERÁLJA, hogy én nem teszem elé a kész kaját.

Manapság a drága, erős "férfiaink" hisztikéznek, hogy nekük is fel kell most már emelni a seggüket és megcsinálni a házimunkát. Nem segíteni házimunkázni (ami általában azt jelenti, hogy a koszos gatyáját be méltóztatik rakni a szennyesbe), hanem veled együtt csinálni. Nem tetszik nekik, hogy az egyenjogúság meghozta az igazi egyenjogúságot, azaz, hogy nem jár nekik innentől fogva minden csak azért, mert lóg valami a lábuk között. Aki meg az ünnepekkel jön, hogy mit ennének, ha nem főzne a nő. Na mit? Amit a férfi! Ugyanis pont úgy működik a kezük, pont ugyanannyiba telik nekik megcsinálni a kaját, mint egy nőnek. Aki meg azzal jött, hogy azt mondaná a gyerekének is, hogy egyen salátát, attól megkérdezném, hogy ő meg képes lenne elnézni, ahogy a gyereke nem eszik főtt kaját, ahelyett, hogy összeütne neki valamit?

Kérdező! Ez nem fog változni. Te ebben a kapcsolatban cseléd leszel, ugyanis később már a légyszi is el fog maradni az utasítgatások mögül. Még annyit megpróbálhatsz, hogy innentől fogva csak magadnak készítész kaját, csak a saját ruhádat mosod ki, csak magad után takarítasz el, és ha mocskot hagy a fürdőben, akkor az ölébe dobod a Domestost a fürdő felé mutatva. Ha nem javul, tessék ott hagyni, és egy igazi férfit keresni magadnak, aki társnak tekint, nem személyzetnek.

A mosás, főzés, takarítás a nők dolga volt egészen mostanáig, míg be nem jött a 21. század.

Eza cselédek dolga volt. És nem kellett hozzá kastélyban lakni. Minden régi bérházban lévő lakásban van cselédszoba (amíg át nem alakítják)

Azért az nagyon durva, hogy nőként nem tudsz főzni, míg én fériként tudok komoly kajákat csinálni, tudok mosni, vasalni, takarítani. Az én olvasatomban te nem igazán lennél velem egyenlő.

Édesanyád rosszul nevelt, mert nem tanított meg főzni. De azt se tanította meg, hogyan kell egy férfival beszélni.