A baratom egy cselednek tekint?

Jó, legyen egy nő háziasabb, de ne legyen már cseléd. Plusz pont nálam, ha egy nő tud jókat főzni, de nekem sem esik le a gyűrű az ujjamról, ha nekem kell csinálnom valami kaját. Barátnőmmel mi megosztjuk az ilyesfajta feladatokat, bár talán a mérleg kicsit felé billen, de sosem kellett könyörögnie nekem ilyenekért. Vannak amiket teljes mértékben rábízok (pl.: sütit készíteni nem tudok, de ha van időm és energiám segítek neki), cserébe csinálok mást.

Esetleg ha másként nem megy osszátok meg a feladatokat, talán segít.

Ha X nem tud/akar főzni, az X baja. Hogy a baromi egészséges házi koszt helyett mit eszik, az ő dolga, akkor is, ha az péksütike.

Ha Y nem tud/akar főzni, de akar hamit, akkor állátsa elő magának, ne másokat nyaggasson vele.

Nézd azon nem kell meglepődni, hogy az összeköltözéssel bizony házimunkák is járnak...és ez független attól, hogy dolgozik e az ember vagy nem, mert a bútorok ugyanúgy porosodnak, a ruhák koszolódnak stb...

A főzés megint olyan dolog, hogy mindenkinek (férfiaknak is) azért érdemes alap szinten megtanulni főzni magára. Egyrészt mert olcsóbb, másrészt mert attól,hogy most salátán és péksütin élsz nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz. Ráadásul már ketten vagytok, így az is megérthető ha párod nem elégszik meg ennyivel, és ha együtt éltek szerintem jogos, hogy ne csak azt nézd TE mit eszel hanem közös háztartásra gondolj...(gondolom neked sem esne jól ha egy étteremben mondjuk csak magának rendelne, hiszen neki az elég te meg vegyél magadnak valamit ha akarsz XD)

Meg előbb utóbb ha szeretnétek gyereket, akkor hidd el nehezebb lesz akkor "megtanulni" ezeket a dolgokat. (én sem tudtam főzni mikor összeköltöztünk párommal, de 1-2 év alatt bele lehet tanulni)

Nyilván munka mellett nem várható el, hogy az ember éjszakákba nyúlóan főzzön, hogy 3 fogásos menüt rakjon össze minden nap, de 1-2 naponta egy főtt ételt összedobni nem nagy kaland. (nekem ráadásul van h párom beül mellém "kiskuktát" játszani...szeleteli a zöldségeket, kisüti a palacsintát...szóval segít, és közben tök jókat tudunk beszélgetni.)

Ettől függetlenül abban igazad van, hogy nem jogos, hogy "elvárja" hogy mindent te csinálj.(főleg ha mindketten dolgoztok) Reggelinél alap, hogy együtt pakolunk elő, és vissza és a pasi nem csak beül és várja, hogy a szájába repüljön az étel...a házimunkákat fel kell osztani. (nálunk pl. én főzök meg mosok, párom porszívózik, bevásárol, kerti munkákat csinálja stb.)

Meg kell beszélni és értelmes kompromisszumokat találni.

Kérdező, nem kell a fogyatékos genderhisztiző kisfiúkra hallgatni. Ez nem hiszti, hanem jogos elvárás a párod(?) felé, hogy ne egy 5 éves szintjén vegetáljon a közös(!) otthonotokban. Tanulj belőle, és a jövőben már a randizások idején szűrd ki az életképteleneket.

Mondjuk a főzés szerintem hasznos skill, szóval én a helyedben megtanulnám, már csak magam miatt is, mert nem fogsz egész életedben salátát és péksütit enni, ugyanis a gyomrod nem fogja bírni hosszútávon. Ettől függetlenül az is legalább annyira természetes, ha egy férfi tud főzni, mintha egy nő teszi ugyanezt, elvégre mindketten szoktak enni...

Én nagyon tudom tisztelni azokat akik jól főznek speciális igényük szerint...pl vegán módon, vagy Ch csökkentett ételeket.

Ettől függetlenül ha az embernek olyan párja vagy családja van aki nem így étkezik, szerintem nem ördögtől való, hogy a kedvéért olyat is megfőzzön amit magának nem csinálna. Legalábbis ha tényleg párként szeretnének működni nem csak két egymás mellett élő emberként.

Én pl most 160g ch diétát csinálok IR miatt. Lassan megtanulom, hogy hogyan lehet kiváltani a cukrot, lisztet stb, szóval igyekszem eszerint főzni. De közben ott a férjem akinek nincs ilyen gondja ráadásul fizikai munkát végez. (tehát nem fog hanyatt esni a vacsorára elkészített görög salátámtól) Ilyen helyzetben szerintem az a normális, hogy mindketten alkalmazkodunk valamilyen szinten. Míg ő pl elfogadja, hogy a húst pl már csak teljes kiőrlésű liszttel panírozom, és cukor helyett eritrit van a reggeli teában, addig én a salátám mellé azért csinálok neki egy kis krumplipürét a vacsorához.

Értékeli, hogy több zöldséges/egészséges fogást találok ki (rakott karfiol) és elfogadja, hogy nincs több instant sajtos tészta, de azért heti 1x-2x igyekszem a kedvében járni és mondjuk palacsintát sütni. (akkor is ha én nem eszek belőle)

Szóval lehet kompromisszumokat kötni a szélsőségek között.