Mégis lehet válóok a pénzhiány?

A felesleges beszólogatások elkerülése érdekében szögezzünk le néhány dolgot még az elején.

Mindigis elítéltem az "érdekkapcsolatokat", sosem állt szándékomban kihasználni senkit. Igyekeztem az életemet úgy kialakítani, hogy soha ne kerüljek kiszolgátatott helyzetbe, hogy magam lábán is megálljak.

Amikor megismertem a páromat, dolgos emberként ismertem meg, aki bármilyen munkát elvállalt. Mivel 1 helyen dolgoztunk, a fizetésünk is egyforma volt. Mindig megéltünk belőle, bár volt,hogy kissé nehezebben. Ha kellett én elmentem másodállásban máshová.

Született egy babánk, így nyílván kevesebb pénzt tudok hozzá tenni a kasszához, párom közben saját melókat intéz, amikből bár összegezve elég jó pénzek jönnek ki, mégis alig van valami a kasszánkban. Sokszor kölcsön kell kérnünk.

Nagyon szeretem a páromat, de de úgyérzem valahol a pénz miatt elhagyni valakit nem fair dolog, de már rengetegszer mondtam neki, hogy keressen egy olyan munkahelyet, ahol rendszeresen van jövedelme.

Most arra jutottunk, illetve én, hogy az 1 éves gyerek mellől visszakényszerülök dolgozni, hogy ne legyen az, hogy napokig nincs pénzünk.

Ha ezt a szemébe vágnám, és emiatt elhagynám, akkor nagyon gyökér lennék?

Elegem van abból, hogy kisgyerek mellett a rákot legyőzve én nekem kell azon aggódnom tehetetlenül, hogy mit eszünk holnap.

Ki mit gondol erről?