Hisztis vagyok, vagy igazam van?

Biztos hogy volt előzmény, és nem hiszem, hogy valaki ok nélkül kiabál a másikkal. (Nyilván ha pl. pia, vagy kiszámíthatatlanság, agresszió van az egy teljesen más eset.)

Szóval önmagában ez a kérdésfeltevés már úgy van tálalva, hogy neki nem lehet igaza. A leírásból nem derül ki, hogy te mit tettél rosszul, vagy egyáltalán a te oldaladról mi volt a dolog, ami ide vezetett.

Az itteni válaszokkal csak strigulázni lehet, és valaki mellé odaállnak a kommentelők. De a leírásodból annyi látszik hogy a semmire (!) történt egy durva reagálás. Szóval ez így nem reális...

Mesélj még!

Ilyen egy igazi jó kapcsolat, késsel szoktátok kergetni egymást vagy egyelőre csak a verbális részeknél tartotok?

Hát egy "persze" önmagában nem reális arra, hogy ordítva elzavarsz valakit magad mellől. Az én párom volt olyan, hogy a megjegyzéseivel, a sóhajaival teljesen kiidegelt. Az előzmény sok ilyen év volt. Ezt máshol is látom.

Szerintem te szeretnél már dolgokat, és amúgy is haragszol rá más okok miatt is, ő meg csesztetve érzi magát, mert talán nincs kedve/ereje ezekhez.

Miért lennél hisztis?

Örüljön, hogy vittél be neki, holott ő is kitalált volna a konyháig. Az ilyen hülyével nem szenvednék. De olyannal se, aki rám merészel ordítani

Felejtsd el ki mit mondott és gondold végig 1x normálisan,

hogy milyen életet képzelsz el magadnak,

ki mellett akarsz élni

boldog vagy e ott abban a házban

minden nap alig várod , hogy lásd e másikat?

vele zuhannál e le a sivatagban

tőle akarnál e gyereket

és ezt akarod e csinálni egész hátralevő életedben?

Ez általános kérdés, ami bárkinek szólhat, de most kifejezetten neked.