Volt valaki hasonló helyzetben?

15 éves koromban jött el a mindent elsöprő nagy szerelem, 5 évig tartott, nagyon szép volt de ugy gondoltuk fiatalok vagyunk, korai lenne még összeköltözni, tapasztalni szerettünk volna, és azért a végefelé érezhetö volt ez már minkettönkön, felütötte a fejét a féltékenység is a fiú részéröl! Békében váltunk el, nem volt vita! Mindig is örömmel ,szeretettel gondoltam rá ezek után is! Férjhezmentem, gyerekeim lettek,eltelt 10 év,a kapcsolatom a férjemmel sosem volt olyan bensöséges mint ezzel a fiuval, inkabb ugy irom senkivel sem volt olyan, es szerintem nem is lesz! Egyszer találkoztunk az utcán, a szivem olan hevesen vert hogy azt hittem elájulok, nem értettem miért! Mindig gondoltam rá mi lehet vele, milyen élete van, és egyszer csak azt éreztem irok neki, irnom kell! Semmi hátsó szándék, csak tudni akartam mi van vele! Elvált, van eg lánya, és Angliában él. Azota is tartjuk a kapcsolatot de csak neten,nem tudok szabadulni tőle, minden nap rágondolok, róla álmodom! Ő is hasonloan érez, de férjnél vagyok és ezt tiszteletben tartja, és én sem akarok semmiféle bünös viszonyt, annak semmi értelme! lassan 4 éve nem birok tovabb lépni, már nagyon szenvedek, a szex sem megy a férjemmel,nem volt soha mint már emlitettem olyan jo kapcsolat közöttünk , és ahogy telik az idő eltávolodtunk, elhidegültünk egymástol!( nem az elsö szerelmem miatt)! Sokat bántott, nem igazán tudok neki megbocsájtni! Neki nem is fontos mit érzek, a szexet akarja csak,más nem igazán érdekli! Az idö segit? El tudom felejteni? Habár szerintem ezzel csak együtt élni lehet, vagy elmulik? Attol tartok a nagy Ő-t engedtem el...