Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a férjem de boldogtalan vagyok, van más is hasonló helyzetben? Ha igen, mi az oka?
Szeretem a családom, de boldogtalanná tettek, főként mert vannak ki nem mondott szavak. Rossz a kommunikáció, egyik a másikat befolyásolni akarja.
Most lassan építgetjük vissza a régi kötelékeket, tiszta vizet öntünk a pohárba. Illetve nem engedek a manipulációnak.
A szeretet nem azt jelenti, hogy csak boldogságot várhat tőle az ember, sokszor jobban megbolygatja a dolgokat. Pl. hogy az ember a szeretteit nem hagyja olyan könnyen hátra, még akkor sem ha boldogtalanná teszik.
El kell döntened mi a gond veled, a pároddal vagy kapcsolatotokkal, és megtalálni a módját, hogy megoldjátok és megbeszéljétek.
Új elemeket kell bevinni a rendszerbe. Vagy régi, de elmaradtakat visszahozni.
Éttermezés, kettesben, jó beszélgetésekkel, ahol nincs ott a gyerek/szomszéd/anyuka/munkahelyi és mindennapi problémák...
Apró meglepetések egymásnak, kedveskedések.
Közös hobbik
Külön hobbik, amikkel töltődtök, egymásnak meséltek róla stb.
Szerintem ilyen apróságokon sokminden múlik.
"Ezt már mondtam is neki, de a reakció kb 0 volt rá."
Ne haragudj, tényleg nem piszkálni akarlak, de milyen választ vártál? Hogy felpattan és előveszi az instant boldogsággeneráló csodaszert?
Ennyi információval én sem tudnék mit kezdeni, maximum feszült lennék.
Azt is fogalmazd meg és kommunikáld hogy mi tenne boldoggá. Onnan már könnyebb elindulni, tenni, együtt gondolkodni.
41f
Na jó, nálunk röviden a lényeg, hogy házasság előtt én szinte havonta utaztam, baratnőkkel találkoztam, mentem kávézni, étterembe, szépségszalonba, stb., szóval olyan igazi mozgós életet éltem.
Ezt férjem tudta is, és pont mikor megházasodtunk, másfél éve, kapott egy olyan munkát ami miatt külföldre kellett költöznünk. Így a nászút is elmaradt, soha sehol nem voltunk eddig, és most jelenleg egy olyan országban élünk, ahol még a másik utcai boltba se mehetek el egyedül.
Engem nem kérdezett, hogy mit szólok ehhez az egészhez, és ahhoz hogy én itt dolgozni sem tudok, pedig műszaki egyetemet végeztem, és otthon viszonylag jó munkám is volt.
Egész nap szó szerint a házban ülök és várom hogy teljen a nap. Csinálok épp egy online kurzust, ételt készítek, itthon edzem, de olyan mintha egy börtönben lennék. Egyedül a szomszéd lánnyal szoktunk egymásnál beszélgetni.
Többször mondtam hogy ez nekem nem jó és kényelmetlen, vagy hogy barátnőmmel haggy utazzak el valahova, esetleg haza egy pár hétre, de nem.
A munkája tényleg jó, de szerintem ennyit nem ér, hogy én ezek miatt boldogtalan és magányos legyek.
Leginkább a pozícióért vállalta a munkát, nem a pénzért.
"Engem nem kérdezett, hogy mit szólok ehhez az egészhez,"
Ez meg a másik: miért kellett volna, talán néma vagy? Ha, tetszik vmi akkor sem szólsz, ha nem tetszik vmi akkor sem?
Férfiak álma vagy, mint néma bábu, azt csinálnak veled, amit akarnak, odavisznek, ahova akarnak, és így tovább.
Ez szörnyű, már ne haragudj. És nem biztos, h a férjed a hibás, h idáig jutottál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!