Kezd már elegem lenni a barátomból?

A barátom már 2 hónapja betegszabadságon van, mert fáj a keze és így nem tud dolgozni (fizikai munkás). Azóta hétköznaponként hazautazik vidékre az anyjához, aki eltartja, eteti, rezsibe nem kell beleadnia, péntek délutántól vasárnap estig pedig nálam van és simán nem ad bele nekem sem, pedig mos, fürdik, áramot használ és még ő nevetett ki, amikor említettem, hogy legalább akkor adjon bele valamennyit, mikor több programot elindít a mosógépen. Náluk vidéken most lakásfelújítás van, simán pakolgat, megerőlteti a kezét, aztán mikor visszamegy a dokihoz, csak annyit mond neki, hogy még mindig fáj, aztán simán kiírja még. Ez megy már hetek óta. És nem érdekli, amikor kérdezem, hogy mikor megy már vissza dolgozni, vagy hogy tervezi, mindig csak az a válasz, hogy nem tudja, majd csak lesz valahogy. Elment egy interjúra 2 hete, ahová föl is vették, ma kellett volna kezdenie, egész jó munka, nem megerőltető, de ahelyett, hogy kezdett volna, inkább még kiíratatta magát.

Másfél éve vagyunk együtt, én pár hónapja költöztem át a lakásomba, nemsokkal utána kezdődött ez a probléma, pedig az összeköltözést is tervezzük hónapok óta. Vidéken simán éli az életét, rokonokhoz jár, strandol, focizik a barátokkal, az anyját napi szinten kísérgeti mindenhova, én meg gürizek, még szabadságra sem tudok menni, hogy el tudjam legalább magam tartani. Ő 31/F, én 33/N