Elegem van a barátomból, gúnyolódik, veszekedünk, öljük egymást?

Màr nagyon elegem van a baràtomból. Nem értem miért nem tud bennem 100%-ig megbízni, amikor nem adtam okot a féltékenységre amióta együtt vagyunk. Barátaim nincsenek csak egy nagyon jó barátnőm akivel hetente találkozom, de változó,mert közbe akadhat más program vagy csak nincs kedvünk találkozni és inkább telefonon beszélgetünk vagy ott sem. Amit fontos elmondanom,hogy biszexuális vagyok. Nem járok buliba amióta van barátom immáron 2,5 éve. Nincsenek fiú haverok,nem beszélgetek senkivel sem facebookon a barátomon,szüleimen,barátnőmön kívűl. Nincsen a munkahelyemen sem olyan kolléga akivel szorosabb kapcsolatot ápolnék.

Nem vagyok kihívó nő, egyszerűen lazán öltözködöm amiben jól érzem magam no néha azért szeretem kicsípni magamat, de nem esek át a ló túloldalára és nem másnak akartam tettszeni, szimplán jól érzem magam egy szebb ruhában is.

Mégis a barátom nem bízik bennem, néha féltékenykedik vagyis arra következtetek.

Az egyik gondja velem,hogy a baràtnőmet megölelem,megpuszilom. Valamikor szerelmes voltam belé, ezt elmeséltem még anno az ismerkedésünk elején a barátomnak. Azóta nem érdekel a barátnőm úgy ,csak a barátom létezik számomra mint férfi akivel megosztom az életemet és szeretem őt. De azt hiszi a párom,hogy érzek valamit a barátnőm iránt, megmondtam neki,hogy szó sincs erről. Mindenesetre látom rajta,hogy néha mérges ha elmegyek és tudja,hogy a barátnőmmel leszek. Volt amikor egy veszekedés során felhozta őt a barátom és azzal próbált szúrkálódni,hogy menjek a barátnőmhöz akkor, legyek vele,ha én boldogtalan vagyok mellette.

Mindez azért volt, mert a barátnőmnél aludtam és kicsit màsnapos voltam. Csak ketten iszogattunk a lakásán és beszélgettünk. Nem történt semmi. Üzenetet hagytam a barátomnak,hogy nem megyek haza. De mérges volt és igen, abban az időben tényleg keveset voltunk együtt,mert sokat túlóráztunk mindketten és volt,hogy elkerültük egymàst vagy neki hajnalban kellett menni dolgozni. {Rendőr} Utána haza mentem és veszekedett velem, nem ordított csak finoman szólva le teremtett amiért figyelmen kívűl hagytam,nem ő volt az első hanem a barátnőm. Nem törődtem vele, szex sem volt kb két hétig ez is igaz, de úgy alakult,hogy a barátnőmnek van pàr szabad napja és elmentem hozzá. Tényleg csak barát. Nekem a barátom a mindenem, szeretem őt és próbálok vele minél több időt tölteni, most már viszont elegem van.

Elegem van,mert olyan apróságon is kiakadt,hogy a telefonomon a háttérkép egy pornó sztár {férfi} félmeztelenül. Nincs jelentősége szerintem, ő is bátran kirakahatná háttérképnek az xy-t aki híres modell stb.

Erre is megyjegyzést tett,hogy neki ez rosszul esik, miért egy idegen férfi a hátterem.

Amikor meg kiborultam,mert emiatt is szúrkálodott akkor meglöktem a melkasát és úgy mentem el mellette. Erre az lett a gond,hogy provokálom,elviselhetetlen vagyok, nem figyelek rá, hergelem, gyerekes vagyok.

Nem rég pedig kaptam egy meghívàst egy férfitől aki a munkahelyemen dolgozik, pontosabban a mellettem lévő épületben. És egyszer kétszer már beszéltünk munkaügyben aztán meghívott most egy baráti csevejre egy kávé, forró csoki mellett. Elfogadtam, de tudja,hogy van barátom. Senki előtt nem titkoltam.

Igazából ez az első "pasis ügy", de ez is baráti találkozás lenne.

Erre a barátom ismét mérges lett. Pontosabban kb ez történt.

"- Képzeld van egy kedves férfi akivel párszor beszélgettem munkaügyben és meghívott teázni, szeretnék elmenni majd, úgy hogy pénteken később jövök haza. {Ez vagyok én}

Közben az ölébe ültem átöleltem és a nyakàba temettem az arcomat aztán rà néztem.

- Rendben, menj úgy sem tudom megakadályozni,nem fogom megmondani mit csinàlhatsz csak arra kérlek ne legyél naív és nyilvànos,ne eldugott helyen iszogassatok.

Mind ezt olyan durva hangnemben mondta,hogy elment az életkedvem is.

Aztán megpaskolta a térdemet,jelezvén,hogy szálljak le róla. Utána szónélkül beviharzott a szobánkba és becsapta az ajtót. Amikor meg utána mentem és kérdeztem,most " Mi bajod"? Akkor,hogy "Te! Te vagy a bajom" Mert nekem most már férfiakra is szükségem van mellette. Mert naív vagyok és elhiszem,hogy a két szép szememért szeretne velem CSAK barátkozni. Utána gúnyolodótt,hogy hízlalni akarom az egómat,örülök tán,hogy körül rajong rajta kívűl màs is most? Amikor már teljesen kikeltem magamból fogtam a telefonomat, táskámat és elmentem otthonról. Reggel 5-ig egy padon ültem és végig sírtam azt az időt kb. Mérgemben kikapcsoltam a telefonomat is,hogy ne érjen el telefonon a barátom. Reggel amikor elindultam haza akkor pedig azért volt egy veszekedés,mert elrohantam,aggódott értem,azt hitte baj van vagy valami történt velem. Azt is megtudtam,hogy kocsival elindult utánam körbe nézni a környéken, de nem talált meg. Pedig csak 30-35 percnyire voltam otthonról, de egy eldugotabb részen,parkban voltam.

Nagyon szeretem a barátomat, nélküle nem tudom elképzelni a holnapot. Most kicsit jobb a helyzet, volt egy félnapos beszélgetésünk,elmondtunk a sérelmeinket, de ez csak így rosszabb lett számomra,mert magamat is okolom dolgokért viszont őt sem értem és "utálom". Szeretnék vele tényleg kibékülni, hogy ne öljük nap mint nap egymàst.

Mit lehetne tennem? Valaki valami jó tanácsot? A szakítàs nem opció, mert nem akarok megfutamodni, tudom..ezt azután vicc tőlem hallani aki lelécel otthonról egy veszekedés közepette. De szeretem és ő is engem. Ezen dolgokat nem nézve, ő a tökéletes férfi számomra. Inkább tökéletlen,de így is elfogadom. Csak nehéz vele együtt élni, mert ilyen velem.

26 éves vagyok (N) ő 34 (F)