Mit csináljak, ha azt érzem, hogy a páromnak fontosabb a munkahelye, mint én?

Van olyan ismerősöm is aki láthatóan jól érezte magát a szocialista TSZ-ben szerelőként. Na jó, részben érthető volt hisz volt munkatársaként tanusítom hogy a 8 órából legrosszabb esetben 3 órát dolgozni, a többi gondtalan titkos sörözés... De ma mezőgazdasági vállalkozóként meg nem érzi jól magát otthon. Pedig ahogy elnézem lassan már nagyobb lesz a telephelye és több lesz a gépe mint az egykori TSZ-nek volt. Viszont a felesége és a gyerekei jobban szeretik hogy együtt a család, plusz még idegen munkahelyre sem kell senkinek bejárni hanem mindenkinek megvan a stabil megélhetése otthon és szabadon. Régen meg a feleségének nem tetszett az hogy sem a férje nem volt otthon, meg neki is a varrodába kellett járnia.

Amikor nemrég elbeszélgettünk és kiejtettük azt a szót hogy "munkahely", a felesége azonnal elszaladt valahova, a férjének meg felcsillant a szeme, tán eszébe jutottak a gondtalan sörözések, meg az amikor kibányásztuk őt a satupad alól mert úgy berúgott. Az elnök meg vészesen közeledett a telephely felé, ezért gyorsan kidobtuk a gázhegesztő palackokat a földre a kerekes szállítóból és a palack helyére a fickó került a lánccal rögzítve nehogy kiessen amíg a hátsó lomtárba visszük szem elől. Majd a megérkező elnök felháborodottan kérdezte hogy mi ez a trehányság hogy a gázhegesztő palackok szanaszét hevernek a földön. Látta volna mi volt a satupad alatt, vagy nézett volna be hátra a lomtárba, mindjárt nem a palackokkal lett volna elfoglalva.

Na tehát, van úgy is hogy ilyen élmények azért nincsenek otthon. Így már érthető hogy néha a munkahely, vagy a munkatársakkal való céges bulik van úgy hogy vonzó élményeknek tűnnek az otthoni órák helyett. Az iskolában töltött diákévekhez hasonlónak tűnhetnek. Persze azért az otthon pártiak oldalán vagyok, de az említett ismerősöm is meg tudom érteni, no ha nem is könnyen.