Mi a véleményed a kapcsolatokban való taktikázásról?

"Miért nem lehet egyszerűen önmagunkat adni ahelyett, hogy valami harcküzdelemként egymás lépéseit figyelve, lágy részeket takarva kerülgetjük egymást?"

Lehet. Csak nem javaslom azoknak, akik jutni is akarnak valamire :))))

"És mindez amiatt, mert olyan emberek jövögetnek össze, akik nem is ismerik egymást."

Minden esetben - a végül jól működő kapcsolatokban vagy sírig tartó boldog házasságokban is - olyan emberek jönnek össze, akik nem ismerik egymást. Ugyanis a vonzalom kérdése már az első percekben eldől, és miután megvan a minimális vonzalom, hetek alatt "összejönnek" a felek. Ugyanakkor egymás mélyebb megismerése kb. a kapcsolatok második-harmadik évében szokott elkezdődni, mert az ember egy csöppet bonyolultabb (tudom, vannak kivételek, de...) annál, mintsem hetek vagy hónapok alatt meg lehetne ismerni.

A kérdésed érdekes, de a kapcsolatok több oldalát is egy lapon, egy jelzővel említed, holott sok közöttük a különbség, mind indok, mind cél szempontjából. Hívjuk ezeket "máshogy viselkedés"-nek.

A máshogy viselkedés egyrészt félrevezet, hamis ábrándokat kergettet velünk, "és jön a csúnya szakítás". Aki ezt teszi, okkal teszi, hiszi, vagy tudja, hogy másképp nem lesz kapcsolat, mert például "nem bírják dugás nélkül", vagy egyszerűen viszonzatlan szerelemtől szenvednek.. ez már egy másik téma. Ez mondjuk a megjátszás. És nyilván, ha sok taktikát kell alkalmaznia az egyik vagy mindkét félnek, az azért van, mert azok nélkül már rég külön lennének, ezen nincs mit magyarázni, egyetlen célja, hogy tovább halasszák a halaszthatatlant.

Ennek ellenére igen is szükség van egy kapcsolatban arra, hogy másképp viselkedjünk, hiszen az nem csak rólad szól, vagy rólam, hanem rólunk, kompromisszumok sora, ámde véges sora (a végtelennek semmi értelme), mely során meg kell kísérelni egy bizonyos, a kapcsolatnak megfelelő ideálra hasonlítani, hogy az tovább létezhessen. Azért nem lehet egyszerűen önmagunkat adni, mert van olyan részünk, amelyet egy kapcsolat már nem feltétlenül bír el (féltékenységi rohamok, ölhetetlen vágy arra, hogy minden vitát győztesen végezzünk, és így tovább).

21:54

"Mert tudják, hogy önmagukkal nem jutnának semmire?"

Szerinted ha az emberek egy része megjátssza magát, akkor okos dolog a többieknek azt tanácsolni, hogy magukat adják? Nem okos dolog, ezzel a vereséget javaslod nekik. Azért nem kell senkinek önmagát adnia abban a rendkívül buta, érdektelen időszakban, amit "ismerkedésnek" neveznek és valójában az egymás megismeréséhez kevés köze van, mert ez az időszak bizonyos primitív ideálképeknek való megfelelésről szól mindkét nemnél.

"Naigen, mert kiveszett az udvarlás"

Honnan? A regényekből? Ne hidd azt, hogy régen máshogy éltek az emberek, mint most. Sőt, a régi (80-100 évvel ezelőtti) ember sokkal kevésbé bonyolította túl ezt a témát, mint a mostani.

"Az a baj, hogy elég a minimális vonzalom... "

Nem elég, hanem minden azzal kezdődik. Mivel ami nem kezdődik el, az nincs is. Márpedig a kapcsolatok vonzalommal kezdődnek. Az egyéjszakás kalandok és a 70 évig tartó házasságok egyaránt. Valahogy el kell az egészet kezdeni. Az elején még nincs se őszinteség, se egymás mélyebb ismerete. Az első néhány hónap után kialakul egy viszonylag felületes ismeret. Végül, 1 év után elkezdődik egymás komolyabb megismerése. Mit gondolsz, miért tart annyi kapcsolat 1-2 évig? Mert a mélyebb megismerés eredményei már nem olyan tetszetősek a felek számára, mint az a felületes látszat, amit 3-5 hónap után tudtak egymásról.

Túl értelmes vagy ehhez a bolygóhoz.

19/l

"Hát ha ennyit érnek, akkor így jártak."

Egyszerűen képtelen vagy megérteni a gondolatmenetemet.

"Nem akarok egy rakás ostoba állattal egy világban élni"

Akkor ne javasold az értelmeseknek, hogy a párzási folyamat kezdetén legyenek őszinték, mert akkor tényleg csak az ostobáknak lesznek utódaik :))))))

"De ez a hazudozáson alapuló világ nagyon rossz."

Szerelemben és háborúban nincsenek szabályok, ennek megfelelően a hazudozás sem tilos, sőt elvárt. Valami nagy szobatudós lehetsz, ha ez számodra újdonság.

"nem a saját ideáljukat keresik, hanem egy központilag meghatározott képet bármire"

Kezded végre kapiskálni? Erről van szó. Az "ismerkedés" bevezető szakasza arról szól, hogy néhány nagyon primitív férfi és női szerepet el kell játszani. Az egyéniség hónapok alatt jelenik meg folyamatosan akkor, amikor már mindkét fél biztonságban érzi magát. Az egyéniség az első időkben, amíg az "udvarlás" zajlik, alig jut szóhoz. Az udvarlás egy teljesen formális, kulturálisan determinált folyamat. Színészkedés.

"És attól, hogy sokan csinálják ezt, még nem lesz elfogadható."

Fordítva. Mivel sokan csinálják, ezért aki nem fogadja el, az fejjel megy a falnak.

"PONT EZ A BAJ, BAKKER! Hogy hogyan lehet akármilyen jöttmentet beengedni az intim szféránkba?"

Úgy, te butus, hogy jöttmenteket nem engedsz be az intim szférádba, csak azt, akit szeretsz. Viszont azt, akit nem engedtél be már évek óta az intim szférádba, azt nem ismered. Akivel viszont nem fekszel le rendszeresen, azzal sosem leszel az intimitás olyan fokán, hogy megismerd. Te egy max. 16-17 éves lány vagy, ugye?

Ha így vesszük akkor jobb az a kapcsolat ahol először csak msnen beszélnek naponta, kétnaponta aztán amikor már valamennyire kiismerték egymást utána találkoznak. Akkor már a vonzalom sem vakít el.

Egy jó fél év beszélgetés és utána találkozás többet ér egy buliban kotött kapcsolatnál. Nem mondom, hogy így nem lehet rábaszni.