Teljesen tanácstalan vagyok .2éve vagyunk együtt a barátommal. Mit tegyek?

Mindkettőnknek volt hosszú kapcsolata már,voltunk szerelmesek is,és majdnem ugyanúgy ért véget a legutóbbi kapcsolatunk.Mikor megismerkedtünk éreztük h „megérkeztünk” és egymás mellett a helyünk..nem mindennapi érzés. 1 évig minden nap találkoztunk(egy iskolába is jártunk)mindent együtt csináltunk,természetes volt h minden nap látjuk egymást.

Aztán 1 év után minden egyre másabb lett.Rengeteget veszekedtünk…alig jártunk mér el.Legtöbbször miatta,mert nem volt kedve.Tavaly fesztiválon sem volt már kedve bulizni…aztán a nyáron nem kerestük egymást 1-hónapig, és közben összejött egy csajjal (akit régen is ismert de azt mondta h nem jön be neki)amúgy tényleg nem az ő ideálja.. meg mondta h eléggé megbánta és a csajt is elküldte,mert engem szeret.

Már egyszerűen sehova nincs kedve menni,tök unalmas,lusta,semmi életcélja nincs,nincsenek haverjai, könyörögni kell neki h elmenjünk valahova..alig bír elindulni..nem lehet vele beszélgetni főleg a kapcsolatunkról,mert szerinte így jó,alig szexelünk már..de mégsem tudok szakítani,mert ő NEM ILYEN… azon is gondolkoztam h ha így viselkedik akkor lehet h már nem szeret ?vagy depressziós lett?? meg nem motiválom..de ha így van akkor miért nem szakít? amikor én szakítottam akkor azt mondta,h ne meg majdnem hogy sírt..szóval ő együtt akar maradni,neki ez így jó…érzem h ő a másik felem és csak reménykedni tudok h megint jó lesz minden. nem akarok rosszul dönteni..mérlegeltem már,de nem jutottam előrébb…:S Várom a tanácsokat..