Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonévesek! Volt már részetek igaz szerelemben? Hogy ismertétek meg a Nagy Ő-t?
A húszas éveim elején járok, de teljesen el vagyok keseredve. Volt már kapcsolatom, de nem éreztem, hogy a párom szeretett volna. Én már az elején fontolgattam, hogy feladom egy álmom a kapcsolatért, de ő füle botját nem mozdította értem. Érdektelenséget mutatott a dolgaim felé, amikor szükségem lett volna rá fél vállról vett, nem szeretett. Sajnos a környezetemben is csupán egyetlen pozitív példát tudok kiemelni.
Tényleg egy ilyen elcseszett generáció lenne az enyém?
Volt már részem igaz szerelemben, de eddig 1 embernél hittem el a dolgot. A többieknél feltűnt, hogy valami mindig volt a háttérben.
A generáció maximum azért elcssztt, mert ideálokat kerget és felszínes. Egy csomó ember szenved egy jó kapcsolatban, mert teljesen megalázkodik.
Fent voltam egy társkereső oldalon. Népszerű voltam, több férfivel is beszélgettem, ismerkedtem. Nem volt konkrét elképzelésem sem jellemről, sem küllemről, csak nagyjából hogy a közelemben lakjon, legyen családcentrikus és csak komoly kapcsolat érdekelje, legyenek tervei a jövőjét illetően és tegyen is érte...
Elmentem randikra, de rendre csalódás ért. Aztán volt egy férfi, aki nagyon is érdeklődött irántam, és én is iránta. Aztán ez lecsappant a részemről, mivel kicsit messze is volt, meg sokszor olyan érdektelennek tűnt, szóval nem nagyon tudott udvarolni, egy idő után azt hittem, nem is igazán tetszem neki (ami később kiderült hogy a tapasztalatlanságából adódott)... Aztán egy érdekes esetnek köszönhetően komolyabban elkezdtünk beszélgetni, lelkizni, majd annyira megtetszett, hogy megkérdeztem, nem találkozunk-e (Igen, mertem kezdeményezni, jelet adni neki hogy van esélye). Ő elfogadta, találkoztunk... Ahogy megláttuk egymást első pillanattól kezdve működött köztünk minden. A kapcsolatunk nagyszerű alapokon van, a személyiségeink tökéletesen kiegészítik a másikat, nagy köztünk a szeretet-szerelem-szenvedély. Ő 28, én 22 vagyok. Mondta nekem, hogy 25 alatt nem is igen akart ismerkedni senkivel, úgy volt vele, azok a lányok még túl éretlenek, ki akarják még élni magukat, nem alkalmasak komoly kapcsolatra - majd általam kellemesen csalódott. A családtagjaink is imádják a másikat. Ő már meg akar állapodni, komoly tervei vannak velem én pedig boldog vagyok, hogy mellettem szeretné ezeket kivitelezni. Megtaláltuk a tökéletes társat, a többi most már csak rajtunk múlik.
Ha belegondolok, hogy nem sok kellett hozzá, hogy végleg elkerüljük egymást, mindig megborzongok. Lányok/fiúk, nők/férfiak, sosem tudhatjátok, ki lesz számotokra az ideális társ! Járjatok nyitott szemmel, nem biztos hogy az lesz a jó személy, akit elsőre gondoltok... :)
26 voltam, chat.hu-n találkoztunk.
Fél évig csak cseteltünk, aztán találkoztunk és öt hónapos távkapcsolat után kiköltöztem hozzá.
1,5 éve élünk együtt :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!