Hogy fogjam vissza magam, hogy ne használjak arrogáns hangnemet a párommal szemben, ha nekem fel se tűnik a dolog?

A párom már többször szólt, hogy igen arrogáns, támadó, hü lyének néző stílusban tudok hozzá szólni olykor.

Az a baj, hogy én nem érzem úgy, hogy ilyen lenne a hangnemem, abszolút nem ilyennek szánom, soha nem akarnék szándékosan így beszélni vele (meg senkivel), soha nem nézem hü lyének, nem akarok támadó lenni.

Mások is szóltak már emiatt, szóval a probléma valós, nem csak a párom túlérzékeny.

De mit tegyek egy olyan probléma ellen, aminek a létezése se tűnik fel nekem?

Nem tudom "összeszedni magam" és átgondolni a helyzetet, és máshogy fogalmazni, mert nem tudom, mikor kéne. Mondtam a páromnak, hogy szóljon rám ilyenkor, de addigra már késő, már megbántom. :(

Velem a szüleim mindig is iszonyat lekezelően beszéltek, barátaim meg huszonéves koromig nem voltak, nem igazán szocializálódtam, gondolom ez a baj, a szüleimtől hozott rossz mintával együtt, hiszen fiatal felnőtt koromig lényegében csak ilyen hangvételű beszélgetésekben vettem részt, gondolom tudat alatt ez a "természetes" számomra.

Nem akarom ilyennel megbántani a párom, nem érdemel ilyen stílust. Jó a kapcsolatunk, lényegében csak emiatt szokott konfliktusunk lenni, és nem akarom elmarni magam mellől.

Hogy szokhatnék le erről, ha észre se veszem?