Miért van az, hogy sok férfi nem figyel arra, amit a párjának mond? .

Egy általános emberi viselkedést vetítesz ki a férfiakra (bunkóság, vagy nevezheted akárhogy..), miközben az mindenkire jellemző nőre,férfira,gyerekre,idősre.

Szóval a kérdésedre az a válasz, mert ilyen az emberi természet.

"a férfiak "direktbe" mondanak dolgokat, a nők utalgatna/célozgatnak. Ez genetikai örökség"

Baromira nem. Ez teljes egészében nevelés és társadalmi kondicionálás kérdése. Lásd pl. mikor a fiúkat lenevelik a "lányosnak" tartott viselkedésről.

De miért is nevelik le róla őket, csókolom? :D Csak nem azért, mert alapvetően ez (a férfias és a nőies viselkedés és kommunikáció nemekhez való kötése és reprezentálása) a leghatékonyabb párválasztási stratégia? És azért genetikai, mert az állatvilágból jön eredetileg, csak a kommunikáció fejlődése révén kiterjesztődött (Itt jegyezném meg, hogy a modern gender-elméletek szerinti a "nem szerepek mesterséges, unnaturális kreálmányok"-nevű megállapítás egy fasság: a nemi szerepek az állatvilágban is megtalálhatóak, az emberi tudat fejlődése és a közösségbe szerveződés hatására lettek "társadalmi nemi szerepek" - ez egy természetes folyamat volt.)

(Egyébként meg csak részben "nevelik", a dolog másik fele, hogy a gyerek az aki felveszi a látott viselkedés-mintákat is.)

Nincs itt semmi misztikum meg genetika.

Elsőre sok lány elbagatellizálja, ha a fiú beszól. Rosszul esik neki, de nem akar konfliktust, inkább legyint egyet, hogy biztos nem úgy gondolta. A fiú úgy gondolta, de latja, hogy nem volt következménye, ezért legközelebb is megenged magának egy ilyen beszólást.

Aztán a lány csak azt veszi észre, hogy a fiú úgy beszél vele, mint a kutyával, és nem érdekli, hogy neki ez láthatóan rosszul esik. A fiú meg nem törődik vele, mert tudja, hogy úgyse fogja elhagyni, nem kell érte tennie, hogy vele maradjon, és kapjon puncit.

Ez egy kétszemélyes játék. Annak is oka van, ha egy nővel minden párja csúnyán beszél.

A 80% jól leírta.

Azt azért hozzátenném, hogy szerintem sem nemfüggő, sajnos én magamon is tapasztaltam, hogy úgy tudok beszélni a szeretteimmel, mint a kutyával és nagyon oda kell figyelnem.

Persze nem mások előtt.

Ezt apámtól "örököltem", ő beszélt velünk így.

Meg nem egyszer hallom, ahogy nők úgy beszélnek a barátjukról, férjükről, mint valami fogyatékosról...