Miért akar valaki megfelelni a másiknak (párjának, partnerének, kiszemeltjének, stb)? Mi ez a megfelelni akarás?

Vita: igen. Veszekedés: Nem.

Azért kell egymáshoz csiszolódni, hogy harmonikusabban tudjatok együtt élni. Ha a másik félnek vannak olyan dolgai amit a párja nem tud tolerálni, de megváltoztatható (pl. vécéülőke lehajtása) akkor melyik a jobb? Megtanulni lehajtani, vagy állandóan veszekedni miatta?

Nem, nem jó, ha valaki változtat az egyéniségén másért, de ugyanakkor mindannyiunkban él a vágy, hogy szeretve legyünk, és ezért akár meg is teszünk bizonyos módosításokat a viselkedésünkön.

A vécéről való veszekedés példája teljesen jól bemutatja ezt, hogy olykor eltűrünk dolgokat, vagy meghunyászkodunk felettük, mert félünk, hogy elveszítjük azt, akitől a szeretetet várjuk.

Ettől függetlenül még megőrizhetjük a karakterünk jelentős részét.

Baj akkor van, amikor egyesek már a főbb alappilléreiket, elveiket is felrúgják.

Személyes tapasztalat:

Amíg nem éltem párkapcsolatban, addig én is ugyanígy gondolkodtam, hogy "én ezt aztán biztosan nem, nálam másként lesz". Hát persze... Nem az a nagy meló, amikor összejössz valakivel, hanem az, hogy a kapcsolatot fent is kell tartanod, időt, energiát, törődést, szeretetet kell invesztálni abba, hogy ez működjön, és ez - jó esetben - mindkét fél részéről kisebb áldozatokkal, lemondásokkal jár, ha valóban fontosnak tartják azt, ami közöttük van.

És ettől még ugyanúgy önmaguk maradnak, csak tényleg "összecsiszolódnak". Egyébként az "önmagad" is egy relatív fogalom, mert mihez képest vagy önmagad? Nincs olyan ember, aki ugyanúgy viselkedik a szerelmével, mint baráti vagy családi körben.

Nem tudom, érdekelt-e még ez a válasz több, mint 3 év után, de megfogott a kérdésed.