Ti mit tennétek, ha a veletek angyalként viselkedő nőtökről kiderülne, hogy másokkal kegyetlen és bunkó?

Nekem volt ilyen nőm. Az utcán odajött egy hajléktalan kéregetni és olyan durván és kegyetlen, embertelen módon elhajtotta hogy megállt bennem az ütő. Utána mentem a hajléktalannak és elnézést kértem és adtam neki egy kis pénzt.

Erre meg benne állt meg az ütő. A lehető legelső alkalommal kirúgtam, én akkor sem tudom elviselni az ilyen embert ha nem a párom henem vadidegen.

Előbb utóbb veled is ilyen lesz.

Amíg tart a rózsaszín köd, átformálja magát bármilyenre, ehhez a nők tökéletesen értenek, színészkedni egy darabig egy kapcsolatban. Amikor már nincs belőle hasznuk, beáll az alapállapotra.

Ismerős, elején tündérvirágszál, és nem értettem, miért gyűlöli az apja, aztán rájöttem:

Mert sunyi, rosszindulatú, gonosz, kétszínű, stb volt. Szabályosan örültem, hogy megszabadultam tőle.

Először azt hittem, rám is illik a leírásod, de elolvasva az egészet, nem.

Én se adok minden hajléktalannak, a pofátlan kéregezőket el is zavarom. Amit leírtál, abból csak a négerek hangos szidalmazása a durva, a többi nem.

Nem hinném, hogy emiatt szakítanék. A kedvességet a párommal mi is elsősorban a családon gyakoroljuk, nem igazán az idegeneken, de mi nem ilyenek, inkább közömbösek vagyunk.

Maximum beszélnék vele, hogy engem ez zavar.

A legjobb barátnőm egy ilyen lány. Csak avval normális, akit szeret.

Nincs vele gondom, az ő gondolkodásába nem igazán dumálhatok bele.

"Amit leírtál, abból csak a négerek hangos szidalmazása a durva, a többi nem."

Ja akkor szerinted az arabok nyugodtan megdögölhetnek szerinted?

Ez kb olyan, hogy mindenki sajnálja az éhező indiai gyerekeket, de azért olyan nagyon mélyen nem érint. Nem sírom magam álomba minden éjszaka, mert amúgy naponta több ezren halnak éhen. Egy bizonyos fokú közömbösség egészséges az idegenekkel szemben- szerintem-, mert úgy nem lehet élni, hogy a világ és mindenki összes gondját-baját a magadénak érzed.

A nyugdíjasokkal szemben nekem van egy alap ellenszenvem, bár én tömegközlekedésen nem szoktam leülni, max ha tényleg hosszú távra megyek, nem csak 3-4 megállót, de azért ha úgy adódik, én sem adom át a helyem. Én fizetek a jegyemért, ő meg ingyen utazik (ja bocs, neki is én fizetem egyébként), de olyan pofátlanul képesek követelni és számon kérni az udvariasságot, hogy néha "csakazértse" reakciót váltanak ki belőlem.

A csövikkel kapcsolatban meg úgy gondolom, hogy az esetek többségében a saját hibája, hogy oda jutott, ahol van, nehéz sajnálnom őket. Van, amikor látom, hogy igyekszik, nem csak részegen fetreng és várja az én könyörületem, hanem látni rajta, hogy szeretne valamit kezdeni magával, akkor persze, adok neki pénzt én is, de itt is a pofátlanul odamegyek hozzád kéregetni embereket elzavarom.

Én nem érzem magam rossz embernek emiatt. Nekem is van épp elég gondom, épp elég problémám, pont nem érdekel idegen emberek gondja-baja. A barátaim, családom életében még részt veszek, segítek nekik, ha arról van szó, de az idegenek már kívül esnek az empatikus körömön.

Férjnél vagyok, szeretetben és boldogságban, a férjem hasonlóan áll hozzá, bár talán kicsit kevésbé agresszívan.