Férfitársaim, nem érzitek néha feleslegesnek magatokat a családban?

Mennyi időt töltöttél velük, milyenek az érzelmi szálak?

Nincs még saját családom (olyan értelemben, hogy feleség-gyerek), de a szülői családban nem érzem magam feleslegesnek.

Ismerős az érzés!

Feleségem és gyerekeim elvannak, élik világukat, ha ott vagyok, ha nem, szinte nincs különbség. Mintha valamilyen külön világban élnének velem párhuzamosan.

Nejem régóta elhidegült tőlem. Egyfajta lakótársként, barátként tekint rám. Nem veszekszünk, nem vitázunk, de társasságomat sem keresi. Ha ott vagyok az is jó, ha nem vagyok az is jó.

Gyerekeim sincsenek evvel másképp. Jó reggelt apa! Szia apa! Jó éjt apa!

Ha beszélgetni akarnak egymással beszélgetnek. Ha ott vagyok hallom, ha nem vagyok ott akkor megbeszélik maguk között.

Akkor találnak meg, ha javítani kell valamit, ha fuvarozni kell őket, ha segíteni kell valamit otthon.

Míg kisebbek voltak a gyerekek rajongtak értem. Szerettek velem együtt csinálni sok mindent. Kaland volt apával hazajönni vagy menni reggel bölcsibe, majd óvodába. Lányom imádta, mikor reggel fésültem, frizurát készítettem neki. Fiam lelkesen mesélt és hallgatott engem, autókról, gépekről, szerelésről, építészetről, zenéről, filmekről, stb.

Nejem büszke volt rám, imádott és kívánt.

Manapság itthon mindenki csak annyit beszél velem, amit muszáj. Mindig avval jönnek, fáradtak. Mintha én nem lennék az! :-o :-(

Mikor kezdett kihunyni nejemből az intim tűz, akkoriban legalább este odabújt néha hozzám és együtt tévéztünk. Manapság egyedül ülök le este filmet nézni. Mikor az ágyba megyek nejem már rég húzza a lóbőrt. Vagy ha nem alszik, akkor talál valami éppen nagyon fontos tennivalót.

Gyerekeim szinte már csak anyjukra hallgatnak. (vagy még arra sem) Nejem fején pedig átlibben a hangom. Egyik fülén be, a másikon ki. Néha olyan, mintha szellem lennék. Ott vagyok, de nem is jut el hozzájuk a hangom. :-(

Sokszor eszembe jut, minek vagyok én itt?

47F

Szomorú ilyeneket olvasni!

Számtalan nő panaszkodik, hogy hol vannak a rendes férfiak, amikor megkapják őket, akkor kihasználják, kicsavarják őket. Mikor a megunt férfi félrelép, akkor nekik áll feljebb. Lehordják a sárga földig, mindenki előtt bemocskolják, majd kisemmizik őket, gyerektartást követelnek tőlük.

Tele van az utca, az aluljáró ilyen helyzetet átélt férfiakkal. A hajléktalanok háromnegyede így csúszott szét és csúszott le a lejtőn. :-(

Pár évvel ezelőtt szörnyű volt viszontlátni egyik, két diplomával rendelkező volt kollégámat hajléktalanként. Nem volt alkoholista, nem volt bolond, mégis az utcára került. Felesége és gyerekei pedig vígan élték/élik életüket a régi házukban... :-(

Kedves kérdező és 47 éves hozzászóló! Szerintem vigyázzatok, miként keveritek a kártyákat, mert félő, hogy komoly nehézségeknek néztek elébe, ha esetleg elváltok.

Én 29 évesen váltam el első nejemtől. 2 év után mondta ki a válást a bíróság. Nagyon nehéz időszak volt számomra is! Még kellett pár év, mire újra magamra találtam. Éjjel nappal melóztam, hogy talpon tudjak maradni. Szerencsémre volt hol laknom. A lakás nem ment rá, mert volt házassági szerződésünk. Az ingóságokat pedig hosszú évek alatt pótoltam. (hiszen exem vitt, amit csak tudott)

Két gyerekünket ellenem nevelte, pedig semmi oka nem volt rá. Jó apa voltam és vagyok!

Kitartást és sok szerencsét kívánok!

Azért én nem hiszem, hogy itt arról lenne szó, hogy a "gonosz feleség direkt kihasználja s férfit". Ha a gyerekeiddel sem tudsz kommunikálni, abban biztosan te is hibás vagy, egy gyerek sem indít önként gyűlölethadjáratot a szülei ellen. Most a feleségeddel való kapcsolatot kicsit hagyjuk. A gyerekeiddel mikor voltál együtt egy csak apa-gyerek programon? Ami csak a ti közös élményetek, amikor van időd rájuk, ami később beszédtéma lehet, ami lehetőséget ad más témákról is beszélni? Vess fel egy ilyet, küldd el a feleségedet lazítani, barátnőzni kicsit. Vidd el a gyerekeket sátorozni vagy valami. Indításként valami ilyesmi kéne, újraépiteni egy közös "cinkos" apa gyerek kapcsolatot.

A feleségeddel ugyanúgy, menjetek el kettesben, randizzatok újra. Vagy lepd meg valamivel. Amikor nincs születésnapja. Mutasd ki, hogy értékes, fontos neked. Akár a gyerekekkel együtt szervezkedve - két legyet egy csapásra - ez egy jó apa-gyerek program is. Vállalatok be együtt egy napot, amikor ti főztök, takarítotok, mostok. Készüljetek rá, szervezzétek le. Menjetek együtt vásárolni, keressetek új receptet. Vigyétek ágyba a reggelit! Kérd ki az ő véleményüket is, építse be az ötleteiket.

Az ilyen dolgok építik a jó apa-gyerek kapcsolatot, meg a jó férj-feleség kapcsolatot is segítik nagyon. Te elvesztetted a társalgás fonalát a gyermekeiddel, nem olyan egyszerű, visszaszerezni, hogy "na akkor mától beszélgessünk". Lendületet kell adni a dolognak valami rendhagyó élménnyel, ami csak a tiétek.

Nálunk ugyanez volt válás előtt. Én vagyok az anya/exfeleség.

Nem véletlen, hogy ez így alakul. Kezdve ott, hogy örömünnep, ha apa hajlandó vinni a gyereket oviba. Az anya dolga.

Nem leckézik a gyerekekkel, mert nem szeret vitatkozni. Az anya dolga.

Nem veszi ki a részét a mindennapos házimunkából. Az anya dolga. (Igen, évente egyszer megcsinálja, amit szerelni kell.)

Nem jár szülőire. Az anya dolga.

Nem viszi oltásra a gyereket, vagy fogorvoshoz, mert sajnálja, amikor sír. Az anya dolga.

És akkor ott állunk úgy, hogy ha anya kèt napra kórházba kerül, akkor megáll az élet, ha apa haza se jár, akkor fel se tűnik. Megy a durci, hogy velem szorosabb a kapcsolatuk a gyerekeknek. Jön a felismerés, hogy kimarad az egész életünkből, semmit se tud rólunk. Mi pedig megtanultuk, hogy felesleg hozzá fordulni, ha gondunk van, vagy segítség kell, mert nem érdekli, vagy csak nagy duzzogva mozdul meg.

Elmarad a beszélgetés, nincs kedveskedés, rövidül az előjáték. Egyre rosszabb a szex, aztán egyszer csak elbőgi magát az ember lánya, hogy kb. egy éve nem volt orgazmusa, és nem is zavarja a férjét.

De elvárja, hogy heti háromszor szex legyen, mert annyira van igénye, legfeljebb megkapja mástól.

Telnek az évek, és mi se egy pocakos, kopaszodó, tokás 40 éveshez mentünk ám férjhez! Csak mi nem b..gatjuk, hogy nem olyan feszes, mint a két gyerek előtt, és nem forgolódunk az utcán 20 éves fiúk után.

És egyszer csak számot vetünk vele, hogy egyedül vagyunk évek óta, nincs mellettünk férfi, mert a férjünk az idők során olyan lett, mint a harmadik gyerek, csak annyi a különbség, hogy két naponta rámászik az ember lányára kielégülni.

Esetleg azon nem gondolkodtatok még el, hogy az elmúlt években miből vettétek ki a részetek? Miből nem? Hogy alakulhatott az ki, hogy nincs semmi kapcsolódási pont a családdal?

Ez a "jó apa vagyok" sajnos sokszor kimerül abban, hogy csak a gyereknevelés bulis részéből veszi ki a részét, de heti egyszer húsz perc focizás nem elég. Mindig jön a hárítás, hogy "de én dolgozok". Miért, a feleséged nem? Bakker... csak ha beteg a gyerek, szülőire kell menni, szünet van, stb. akkor az anya dolga, amit a munkaadó ilyen szuper fizetéssel kompenzál, és ha anya marad túlórázni plusz pénzért, akkor apa azt se tudja, hogy melyik csoportból kell elhozni az ovis gyereket, ki az óvónője, vagy hol a szekrénye.

Aki nem veszi ki a részét a mindennapi feladatokból, az miért csodálkozik, hogy nincs rá szükség minden nap? És akkor gondold végig, hogy milyen feladatokat kéne ellátnod, ha a feleséged pl. kórházba kerülne két hétre.

Hát én meg pont ellenkezőleg érzem..

Néha pedig szeretnék egy kicsit "megszűnni", egy kicsi énidőt eltölteni, kicsit egyedül lenni, de mindig rám van szükség valamiért😀, de Összességében nem bánom.

Nem értem az itt kesergő férfiakat. Mikor voltatok utoljára kettesben valahol a párotokkal? Mièrt nem mondjátok azt, hogy passzoljátok le a gyerekeket a nagyinak és miert nem mentek vacsizni, moziba, kirándulni, wellnessezni?

Nem gondolnám, hogy a felesegeitek annyira boldogak lennének ebben a házasságban, valószínűleg automatikusan csinálják a napi rutint, ők is bele vannak fásulva. De lehet a gyerekekkel is egy családi napot tartani, elmenni kirándulni vagy strandra.

Ha a kanapén tespedtek, sörrel a kezetekben és vakarjátok a seggeteket a tévé előtt, akkor nem fog változni semmi.