Miért van az sokszor, hogy elmondom többször a páromnak, mi a problémám, nem változtat rajta, és mikor már betelik a pohár és kiborulok, akkor meg azzal jön hogy miért nem szóltam előbb?

Férfiként némi bűntudattal erősítem meg, hogy a párod tipikus férfi. Sajnos én is ilyen vagyok.

Amikor mondod neki a bajodat, akkor elereszti a füle mellett mint női csacsogást, talán nem is emlékszik rá, hogy mondtál neki valamit.

Próbálj úgy beszélni vele, hogy egyértelmű legyen számára, hogy neked nagyon fontos dologról van szó, vegye komolyan, amit mondasz, nem csak úgy beszélsz hozzá. De ez még ne legyen kiborulás, csak határozottan beszélj vele.

Így talán eljut a tudatág, hogy most nem csak ventilálsz, hanem tényleg fontos dolgot akarsz neki mondani.

Hát én nőként ilyen vagyok sajnos, mint párod.

Nálunk már kialakult életmódbeli szokásokon megy a vita.

Nem tudom nálatok min, de ami már berögzült az emberbe, azon nehéz változtatni, én is próbálom, és nem direkt akarom idegesíteni a barátomat.

én inkább azt vettem észre, hogy ilyenkor az van, hogy neked semmi se jó. :D nekem pl konkrétan két dolog van, ami zavar már nagyon hosszú ideje, és mégcsak nem is nehéz tenni ellene. ezt a kettő dolgot mondom csak először kedvesen, türelmesen várok, aztán amikor hónapokig nincs változás, akkor kiakadok. és olyankor az van, hogy mindig csak panaszkodok.

szerintem hülyeség ez, hogy ne változtassuk meg a párunkat, meg fogadjuk el úgy ahogy van. én is meghallgatom, hogy mi a baja velem, és próbálok is tenni érte, van amin már sikerült változtatni, van amin még nem. mindezt azért is, mert én magam is jobb akarok lenni, nem várom el, hogy szó nélkül elfogadjanak bennem minden sz art. miért ne akarna jobb ember lenni valaki? és itt most nem arról van szó, hogy nem hajtja le a wc ülőkét, vagy nagyon lassan indul el, készülődik össze. az ilyeneket én is abszolút elengedem.